„Bűntudatom van, amiért megtévesztem.
De a szeretők állandóan hazudni szoktak egymásnak, vagy nem? Például, hogy
hűségeske-e, házasságban élnek-e… hogy emberek-e.”
Lou Kipinski sikeres gyönyörű,
szupermodell, aki után minden férfi csorgatja a nyálát. Ám a csillogó külső
bolyhos belsőt takar, Lou ugyanis vérfarkas. A falkaösztönökkel ellentétben
magányos farkasként él luxuslakásában, és csak leszbikus legjobb barátnőjével
osztja meg mindennapjainak búját baját. A tüllökkel, magas sarkúkkal és
vakuvillogásokkal tarkított napokat azonban megszakítja egy szexi komor nyomozó
és egy pár gyilkosság. Közben kísért az eltemetett múlt, véres rémálmok
szabdalják át az édes nyugodt álmokat és egy kígyóbőr csizmás, léggitáros magánnyomozó
gyorsabban és többet megtud Lou-ról, mint amennyit önmagáról eddig csak
sejtett.
Honnan:
Újraolvasás.
Egyszer már nagyon megvett magának! ^^
Gondolatok:
Egy
nagyon kellemes délutáni csajos könyv, ami kicsi természetfeletti beütést
kapott. Talán ez a legjobb és legegyszerűbb jellemzés erre a kötetre. Nem vár
tőle világmegváltást és fantasztikus újszerűséget az olvasó és ezért cserébe
könnyed szórakozást és vidám perceket kap. A könyv még a nagy vámpír láz
kíséretében lett kiadva az Ulpius
által, aki meglovagolta a korszak őrületét és egymás után adta ki a
paranormális romantikus könyveket. Sokszor úgy éreztem, hogy nagyon is
meggondolatlanul. Az Egy vérfarkas szupermodell
vallomásai eredetileg 2007-ben jelent
meg, ugyanabban az évben, amikor az írónő elhunyt. A könyvön érezni lehet, hogy
egy sorozat erős kezdő kötete, ami nagyon könnyen elvarázsol, és szívesen
nyúlnánk a folytatásért a polcra, de nem lehet, mivel nincs és nem is lesz.
Ebből a szempontból már első alkalommal is elszontyolodtam, és nem értettem meg
a kiadó kiadási szándékát. Mindazonáltal,
ha nem követte volna el ezt a „meggondolatlanságát” talán soha nem ismerkedtem
volna meg az írónővel, akinek könnyed és humoros stílusa, Janet Evanovich-ot eredeti figurája pedig a kissé felturbózott Stephanie Plumot idézi fel bennem
farkasbőrben.
„Vannak napok, amik szarul indulnak, és egyre rosszabbul alakulnak.”
A
recept nagyon egyszerű, veszünk egy csúnyácska lányt, aki egy tragikus éjjelen
gyönyörű nővé válik, plusz kap mellé egy kis plusz löketet egy kis karom,
agyar, természetfeletti erő és holdvonyítási kényszer társaságában. Főhősünk
szépségére felfigyel egy profi fotós, és már semmi sem választja el a
legnagyobb kampányoktól és a házfalakat eltakaró plakátoktól. Minden külsőség
ellenére Lou ugyanaz a szeretetéhes és komplexusos lány marad, mint 7 évvel
ezelőtti átváltozása előtt. Egy ember van, akiben megbízik, méghozzá az
óvodáskori legjobb barátnője, aki bármikor a szemébe mondja a frankót, még
akkor is, amikor nem tetszik neki. Farkasunk küzd magával a múltjával és a
hormonjaival, amik gyakran tévútra vezetik. Eddig csak egy csalfa férfi van az
életében, akivel „egy kicsit adok, egy kicsit kapok, de nem adok oda mindent”
kapcsolatban áll, majd egyik napról a másikra három másik jelölt is betoppan.
Jobban megvizsgálva őket azonban mégsem olyan kecsegtető a helyzet. Terry zsaru, aki potenciális
áldozat/gyanúsítottanak tartja az általa nyomozott gyilkosságokkal
kapcsolatban. Morgan Kane az első
pillanattól kezdve unszimpatikus, bőrcsizmás, csőnacis, borostás képű,
folyamatosan piás rocker nyomozó egyre közelebb jut Lou rejtélyes múltjához és
gyökereihez és ezzel párhuzamosan fokozatosan vonzóbbá válik megbízójának is. Kutyaleheletű „vonzódása” viszont
egyirányú, gyilkos, elmebeteg és megrázó.
„Hat hónappal ezelőtt megbeszéltem Cindyvel, hogy egy-egy nyüszítés, esetleg alkalmanként néhány üvöltés, sőt még a valódi farkasvakkantás is a tűréshatáron belül van, de ha valaha is azt látja, hogy a bútorra vizelek, azonnal szerezzen egy puskát, és lőjön le.”
Meglepő,
de nem csak a csillogásról, jó pasikról és üres beszélgetésekből áll a könyv,
mint ahogy azt a rózsás habos nagyon trendi borító mutatja. Főhősnőnknek van
esze, amit használ is. Meglepő dolgokat produkál, amivel vicces helyzetekbe
keveri magát és teker 100 wattos mosolyt az olvasó arcára. Thompson eléri, hogy tényleg minden egyes mozdulatában,
gondolatában és reakciójában lássuk, hogy főhősünk amellett, hogy nő a szépségiparban
dolgozik és ezt a tudását bármilyen helyzetben kamatoztatja. Egyik kedvenc
jelenetem, amikor jobb fegyver híján hajlakkot használ önvédelemre, hiszen
annak mindenképpen lennie kell a túlméretezett neszesszerében.
Véres,
vicces, szexi és magával ragadó. Aki nem bánja, hogy ha egy kicsit csajos,
nyomozós történet meg van dobva paranormális szállal szívből ajánlom! Biztosan
mosolyt csal az arcokra egy-egy komor délután.
Értékelés:
Kedvenc rész:
„Élvezem, amikor egy férfi ura a helyzetnek, ha nem tartozom én is az uralt elemek közé.”
„Van annál rosszabb, ha az ember szupermodell vérfarkas, például, ha hulla.”
„A befolyásomon kívül eső körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam megtanulni, hogy a hazugság gyakran jótékonyabb, mint az igazság. Ha az emberek megtanulnának jól hazudni, boldogok lehetnének.”
„Ha gyerekkoromban ilyen gyorsan futok, első osztályú versenyző lett volna belőlem. Ehhez képest az volt a csúcs, ha sikerült egyszerre rágóznom és járnom.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése