Disztópiás Karácsony

Közeleg a Karácsony és az ember elgondolkozik azon, hogy milyen könyvekért is írjon az Anzsalkának szép cirkalmas levelet, amelyben kifejti, hogy milyen jó volt egész évben, megcsinálta a leckéjét és egyáltalán nem húzogatta a mellette ülő Panna copfját, az csak aljas rágalom.

            A listámra nagyban rányomta bélyegét az, hogy mostanában milyen témában olvastam. Hiába van ilyen esetekben az ember lányának egy csodálatos kívánságlistája a moly-on mégis használhatatlannak bizonyul, mivel megfertőződött menthetetlenül. Hogy mi a fertőzés neve? A kórság neve: disztópia. Vagyis egy olyan „bacilus”, amely arra sarkalja gazdáját, hogy fogékony legyen negatív jövőképet bemutató történetek iránt, ahol a világot nem az általunk megszokott állapotok uralják. Olyan világ bontakozik ki előttünk a „fertőzés” után, ahol bizonyos földrészek már régen elpusztultak, az emberek nyomorognak, igába hajtják fejüket, behódolnak egy zsarnok rendszernek, azonosulnak a megváltozott és siralmas állapotokkal, ahol mindennapos az elnyomás. Esetenként van egy lázadó, aki áldozatból lesz kiválasztott, üldözött vagy egyszerűen csak más, aki kirí a szürke, beletörődött tömegből. A „beteg” egy idő után annyira belemerítkezik ebbe a világba, hogy nehezen szakad ki belőle, és ha mégis meg kell sajnos ezt tennie, – mivel teszem azt egyszerűen csak elfogytak a lapok- minél hamarabb újabb  utazásra kívánkozik.

Engem ez a „betegség” arra sarkalt, hogy láztól fűtve csillogó szemekkel kutassak a szám ízének, és egyúttal a „betegségem” ízlésének is megfelelő kötetek után. Végül a választásom három olyan „világra” esett, amikkel egy időre talán majd tudom csökkenteni az disztópis hiányból eredő elvonási tüneteimet.

Suzanne Collins: Futótűz

Az írónő már az Éhezők viadalával is elvarázsolt, és a Futótűzzel véglegesen meggyőzött, hogy az által kreált világban nem csak az olvasó, de főhőse is sorra meglepődik és nem éppen unalmas életétől dobja fel a pacskert.

"A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Ally Condie: Matched

Egy olyan világban, ahol az életed minden szegmense meg van határozva lépésről lépésre, addig, amíg az utolsó nap el nem érkezik, - amit a rendszer már születésedkor előre kijelölt- a legáltalánosabb dolog, hogy életed párját is mások választják. De mi van, ha porszem kerül a gépezetbe. Mi van, ha mégis van lehetőség a választásra? És ha van, akkor melyik a jó választás?

"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés. és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."

Lauren Oliver: Delírium

Van egy betegség, amit szerelemnek hívnak. Egy betegség, ami ellen már van ellenszer. Egy ellenszer, amitől ha megkapod, soha többet nem érzel vonzalmat, szeretetet, törődést senki iránt. Egyeseknek ez jelenti a biztonságot. Lehet, hogy csak azért, mert nem ismerik azt, amitől félnek? De mit csináljon az, akit megfertőzött, és nem akar soha többé megszabadulni tőle?

"Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem."