Évadzárók: hivatalosan is itt van a nyár Vol.01.

Vámpírnaplók - 4. évad

Ha röviden kellene bemutatnom a sorozatot, a következő főbb pontokat emelném ki:

-   valaki mindig sír, nincs olyan rész, hogy valaki ne válna szobaszökőkúttá; (Én mondom könnyebb lenne leszerződtetni egy embert külön, csak arra, hogy végig bőgjön. Komolyan! Olykor-olykor csak rá kellene exponálni a kamerával, és kész.)

-    ha valaki meghal, biztos, hogy kap valamilyen formában egy második, egy harmadik, és egy sokadik esélyt is, hogy visszatérjen az élők közé;

-  annyira általánossá vált, hogy valaki valamilyen természetfeletti lény, hogy ezáltal ez a tény másodlagossá, sőt huszadrangúvá válik, mintha csak egy általános szerelmi drámákkal megtűzdelt latin amerikai sorozatba csöppennénk, ahol néha tocsog minden a vérben;

-    mindenkinek tökéletes a sminkje nem csak ébredés után 5 másodperccel, hanem az első pontban már említett szobaszökőkút effekt, vagy egy alapos és mocskos verés után is;

-   tuti, hogy 2 rész múlva lesz egy olyan party/bál/piknik/akármi, amihez kisestélyit, tüllt, vagy selymet kell ölteni, a srácoknak meg szmokingot;

-    a fiúknak jobb a belőtt hajuk, mint a csajoké;

-   már elfelejtetted, hogy mi is volt az eredeti konfliktus. Ohh nem, várj mégsem, mert még mindig ugyanott tartunk!

-   mindig jön egy új nagyon gonosz „főgonosz”, akit jobban megszeretsz, mint a bárgyú, kedves és tündérporral körbeszórt főhősöket.

Amire mindenki várt, végre bekövetkezett az előző évadban. Elena meghalt, amivel véleményem szerint véglegesen el is vághatták volna a szenvedései béklyóit, és le is zárhatták volna a történeti szálát. A tipikus utolsó részekben jól megkavarjuk a sz@rt, hogy az őszi szezonnyitóra odaültessünk minden hitehagyott rajongót a képernyő elé taktikát azonban itt sem tudták kihagyni. Végül a nyugodjon békében megemlékezés helyett, Isten hozott az élőhalottak között partyval nyitott a negyedik szezon. A beharangozásoknak köszönhetően a csöpp reményem erős táptalajra lelt, de már az első rész nyavalygásai után megállapítható lett, hogy attól, hogy Elenánek egyenletes, szépen fehérített fogsorához agyarak is társultak jellemében nem történik messzemenő fordulat. Meghalt a hiszti királynő, éljen a hárpia! A már három évad óta folyamatos huzavona és elcsattanó csókok után a Delena fanok csillogó szemekkel, és reszkető sóhajok közepette élvezhették VOLNA a kedvenc párosuk egyesülését HA közben a Ken baba hajú Stefan és az éppen mások érzelmi problémáira koncentráló Caroline nem csacsogják végig az oly rég óta várt jelenetet. Ilyen kezdettel várható volt, hogy nem minden lesz szép és csillogó az új párosítás körül, és lám-lám jött a kötődés problémája, egy csomó újabb könny, verekedés és dühkitörés. Tehát minden a régi! Nosztalgiázzunk nyugodtan. Az egyetlen kellemes dolog a szenvedések közepette még mindig Damon be-beszólogatása volt, aki bár még mindig dögösen hozza az elveszett, meg nem értett szeretetre éhes bad boy szerepét sajnos a trónról lecsúszott az udvaronci posztra.

Ne aggódj az enyémet is!

Számomra, bár nem meglepő módon az egész évad során egyetlen karakter pumpálta intravénásan a folytatáshoz szükséges elixírt a vénámba, és ez nem más volt, mint Klaus. A mindenki által utált, embereken/vámpírokon/vérfarkasokon/hibrideken vérben tocsogva átgázoló Eredeti nélkül a sorozatban nem lett volna semmi élet, ami vicces, hogy ha azt vesszük, hogy Klaus félig halott. Az ő és Caroline szálának alakulása még kezdetben reménykedésre adott okot, de sajnos az is elsatnyult. És ez nem éppen kedvenc hibridemnek volt köszönhető. Friss, szőke vámpírunk érzéseiről a széria harmadánál meggyőződhettünk, de hol van már az a sekélyes lány, akivel anno megismerkedhettünk, és a saját csillogásán túl nem érdekli senki és semmi (no itt van fejlődés). Caroline lehetne Mystic Falls ügyeletes természetfeletti pszichológusa, aki mindenkit gatyába ráz, a lelkek mélyéig lát, és ahol tud, ott segít. Sajnos a saját háza táján, már nem igazodik ki ilyen jól, ami valljuk be nagyon nagy kár. A leginkább ott siklott ki vagy inkább került háttérbe ez az egész Klaus/Caroline affér, amikor hely kellett, hogy adjon a nagyobb és jelentősebb drámáknak, mint például a gyógyír megtalálása, aminek a megszerzése természetesen megint Elenához kapcsolódik, vagy egy újabb nagyon gonosz, meg nem értett ősi ellenségnek a feltűnése. Az addig oly sok fant a képernyők előtt tartó civódás és „my love”, meg „sweetheartok” után dobva lett a szerelem, és jöhetett az „akció”! Sajnos a spin off szálnak köszönhetően nem hiszem, hogy a közeljövőben kap újra lángra és égeti föl a világot kettejük kapcsolata, de megjegyezném, hogy ennek a lobogó kavalkádnak a hatósugarába kerülő válogatott szereplők is fáklyává válhatnának és véglegesen kiléphetne nem csak Mystic Falls hanem a nézők életéből is.

A szokásos tisztogatásra ezen szezonon belül is sor került. Mint minden egyes évadban most is rengeteg áldozatot követetek magukénak a természetfeletti erők, és természetesen bőséges könnyzápor is kísérte mindezt. Szerencsére olyan szereplőktől szabadultunk, akiknek társasága nem csak számomra, hanem a történet szereplői számára is terhes volt már, még akkor is, ha meg kell hagyni nem is sok vizet zavartak. Mindez a tisztogatás a szokásokhoz híven nem kelt feltűnést a lakosságban. Mindenesetre a körzetben nem szívesen lennék népszámláló, mivel annak óriási a valószínűsége, hogy a titkok elfedésének érdekében ez is egy gyors kihaláson alapuló meló lehet.

Vérmes reményei, miszerint Matt és Jeremy egy Supernatural szerű vámpírhóhér tini brigádot alakítanak, és végigsüvítenek az USA államain egy terepjáróban, felszerelve karókkal, ezüsttel és minden mi jóval nem következett be. Bár lehet, hogy a készítő brigád fantáziája a The Originals után ezen a vonalon szintén meglódul, és még láthatunk valami hasonlót a fiúktól. Mindenesetre a sorozat berkein belül maradva még szabadon kalandozhatnak majd.

Az évad második felét egyszerre bezúzva próbáltam meg gyorsan túlesni minden szörnyűségen, és mi tagadás az utolsó részekre egész felcsigázott állapotba kerültem. Sajnos levonva a konzekvenciát, ez azokon a nézőkön, akik heteken keresztül, sokszor rengeteg ideig tartó megszakítással teletűzdelve követték nyomon az eseményeket vajmi sokat sem segít. Minden elismerésem azoknak az elvetemült nézőknek, akik a több héten át húzódó szenvedést vállalva kitartottak a sorozat mellett, és most egy arcba csapáshoz hasonlatos befejezést követően, egy újabb hónapokon át tartó várakozás lesz osztályrészük. Örülök, hogy helyettük azok csapatát erősítettem, akik tömbszerűen nézték meg, hiszen így is erős asztalcsapkodások között bár, de kibírhatóbbá vált a negyedik évad, és annak minden nyavalyája. A készítők az előző szériához hasonló befejezéssel, és hát kicsit elcsépelten zárták le a sorozatot, ami „Ez-nem-lehet-igaz!” állapotot eredményezett a képernyők előtt ülőknek. Hogy fordulatokat hoz-e az új évad, vannak kétségeim. Karakterfejlődés, hmmm néhány szereplő szerintem a halhatatlanná válásának köszönhetően inkább az állandóságban és nem a változásban hisz. Mindenesetre olyan december környékén vevő leszek az első blokkra az immár (el sem hiszem!) ötödik évadból. Azonban a The Originals esetében szerintem beállok én is a hetente kíváncsian a laptopom előtt ücsörgők táborába. Hiszen a New Orleans+Klaus+jazz+hatalmi harc kombináció kihagyhatatlan. Helyzetjelentés erről a frontról októberben, addig is visszafelé számolok. A VD meg hát, lesz és szerintem, lenni is fog, amíg egyszer mind szépen meg nem halnak, de azért élnek tovább boldogan.

Az évad számomra: 3/5