Jelen által megidézett halhatatlan szavak

Nem is olyan régen a közelgő filmes megjelenések ecsetelgetése közben ejtettem pár szót az új Rómeó és Júlia adaptációról, és mint ahogy már megszokhattátok természetesen idézettel tűzdeltem meg a bejegyzésemet. Csak mert én egy ilyen idézetmániás csajszi vagyok. :) A kis szösszenetemben kitértem, rá, hogy a:

„Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.
A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.”

idézet esetén senki se gondoljon mára csakis Shakespeare bácsira. Hogy miért is volt erre külön szükség? Azért mert ez a négy soros annyira az emberekbe ivódott a Twilight Saga hatására, hogy a rajongók szinte már szerves részeként kezelve megfeledkeznek drága Williamről.  Hogy ez rossz vagy sem arra most nem térnék ki. Akár rázzuk a fejünket, vagy csak egyszerű fránciás vállrándítással lerendezzük a kérdést nem lehet tagadni, hogy a klasszikusok szerves részét képezik a jelenleg aktuális bestsellerek mondathalmazainak.

Már annak idején Meyer esetében felmerült a kereslet a Twilight mellett a benne említett könyvekre. Gondoljunk csak bele, Bella Jane Austen összest olvas, Shakespeare-ből készülnek fel, és Edward Rómeót idéz vagy éppen az Üvöltő szelek szereplőinek realitásáról vitáznak. Ennek nyomán példának okáért a könyvet piacra dobó hazai kiadó párhuzamosan új köntösben ki is adta az említett műveket. A fiatalokat elkezdte érdekelni, hogy mégis mi az, amin a kedvenc szereplőik ellamentálnak, kik azok az alakok, akikkel párhuzamot vonnak saját magukra a főhősök, vagy éppen mi állt az idézet mögött eredeti gondolatként. Nem tagadható le, hogy elindított valamit, méghozzá az olvasási kedvet, amit az író kortársak sora még jobban támogatásba vett, tudatosan, vagy tudattalanul.

Sokszor említett kedvenc írónőm Cassandra Clare rendkívül ügyesen alkalmazza a versekből, regényekből vett idézetek láncolatát regényei egyes fejezetei előtt. Ezek nem csak rövid elővetítést jelentenek a következőkben kibontakozó cselekményre, hanem mintegy mézesmadzagként is hatnak a fiatal olvasókra, csöndesen duruzsolva a fülükbe, hogy olvassatok a holt szerzőktől is örök érvényű gondolatokat. Ugyanez a szisztéma megjelenik új kedvencem Kerstin Gier esetében is, aki a lágy, érzelmes de mégis szívet széttépő Emily Dickinson költeményeiből használt fel több esetben is sorokat. De hozhatnék még rengeteg hasonló példát.

Clare egyes szereplőit, kifejezetten a Pokoli szerkezetek trilógiában nem lehet elképzelni Dickens, Austen, Brontë nélkül. A Végzet ereklyéiben pedig annyi Shakespeare utalást találunk, Milton: Elveszett paradicsoma mellett, hogy azonnal fel akarjuk idézni a régi megporosodott ismereteinket az öreg mestertől. Összeforrt a Két város regénye és Tessa személye, olyannyira, hogy a rajongók által készített olvasási

listán a dobogós első helyet szerezte meg magának. És nem, nem viccelek, hogy elkészülnek a kedvenc könyvek karaktereinek olvasási listái, és az ezekhez kapcsolódó kihívások, mint „Olvassuk el egy év alatt XY olvasmányait!”. És ez nem csak külföldi szerzők művei esetében dívik. Leiner Laura minden képzeletet felülmúló, átütő sikere a kortárs ifjúsági irodalomban évtizedek óta az egyik legnagyobb atombombaszerű robbanás a hazai irodalmi életben, és a könyvpiacon is. A köteteket viszik, mint a cukrot, sok esetben hiánycikk – én is várakozó állásban vagyok, hogy végre megkaparinthassam a saját még hiányzó darabjaimat – szereplőitől idéznek, és igen Reni olvasmányai is megmozgatták a fiatalokat. A kötetek hátoldalán többen is arról nyilatkoznak, hogy Laura szerettette meg velük az olvasást, de szerintem maga Reni karaktere is közvetve de befolyással hat/ott az olvasók addigi könyvbogarászással kapcsolatos szokásaikhoz.

Személy szerint egy nagyon erős pozitív hatást érzékelek a kortárs „felkapott” szerzők részéről, akik az olvasás szeretetét nem csak a jelenleg futó, az aktuális trendnek megfelelő könyvekre hívják fel, hanem a klasszikus, örökzöldekre is irányítják a reflektorokat, amik ennek köszönhetően régi formában kerülnek egy őrületes friss vérkeringésbe. Hála az égnek úgy tűnik, hogy a megfilmesített könyvek mellett újra felfigyelünk a kicsit megporosodott, szuperképességekkel nem rendelkező, mégis örökéletűt alkotó szerzők tollából származó sorok után, ami a jelen betűvetőinek is köszönhető.