Hogy hol találtam rá?
Amikor még minden egyes hírmorzsa, és információ fontos volt a Twilight-tal kapcsolatban, nagyban látogattam Steph honlapját, ahol mind a filmekkel, mind a könyvekkel kapcsolatban írt új információkat. Plusz, más írók műveiről is véleményt mondott, és ajánlotta az olvasói figyelmébe. Hát itt olvastam először magáról a könyvsorozatról, hogy milyen magával ragadó, meg fordulatos, letehetetlen, és izgalmas.
Ezzel letudottnak láttam a történetet, engem valahogy nem paprikázott fel a történet. Majd a buszon reggelente utazgatva vettem észre, hogy az ex James Bondnak (Pierce Brosnan)megint lesz egy izgalmas filmje, egy Zac Efron hasonmással. Otthon „rágoogliztam”, és láss csodát, összeállt a kép, hogy ez annak a könyvnek a film változata. Megnéztem a filmet, utána beteg lettem, és elérkezettnek láttam az időt, hogy ha már úgy is ágyhoz vagyok kötve valami kellemes olvasmánnyal kössük le magunkat. Így kezdtem el olvasgatni az első kötetet, majd azonnal a másodikat 2010 év elején. Ahogy befejeztem, már nyúltam volna a harmadikért, de az sajnos csak év végére lett kiadva. De nagyon megérte a várakozást!!!
Villámtolvaj
Miután befejeztem a kötetet, azon kezdtem gondolkozni, hogy miért is nem voltak ilyen jó ifjúsági regények akkor amikor én általános iskolás voltam. Imádom a mitológiát, szinte az anyatejjel szívtam magamba, vagy inkább az anyaméhben, mert édesanyám gyakran olvasott mitológiával kapcsolatos könyveket, és görög drámákat, amikor engem várt, mint „pocaklakót”. Az ötödik osztályos történelemórák közül is azok voltak a favoritjaim, amikor az ókori vallások kerültek terítékre, és fújhattam a tanárom nagy örömére, hogy ki minek az istene volt, milyen rokoni kapcsolatban álltak egymással, és a római vallásban ki kinek a megfelelője.Így visszagondolva még élvezetesebb lett volna az akkori élet, ha lett volna egy PercynkJ
Ha történelem tanár lennék, nem kötelezőként, de ajánlanám a gyerekeknek a könyvet. Legalább csak azért, hogy olvassanak már végre valamit (bár ez csak az én szubjektív véleményem) Nekem bár már nem gyerek fejjel eszméletlenül tetszett.
Egy diszlexiás, rossz tanuló srác, akit minden eddigi iskolából kirúgtak, mert mindig valamilyen galibába kerül. Megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele, úgy tűnik az egyik tanára kifejezetten rühelli, de hogy miért, arról halvány dunsztja nincs, a barátjáról furcsa dolgok derülnek ki, olyan dolgokat is lát, amiket mások nem is vesznek észre. És ha mindez még nem lenne elég, kiderül, hogy minden amit eddig a mitológiakönyvében olvasott, és csak mesének képzel, MIND IGAZ. És hogy ne legyen mindez elég, még az is kiderül, hogy hérosznak született, és apja a nagy triász tagja.
Hogy még egy kicsit nehezítsünk szegény gyereknek az életén, azonnal bele is dobják a mélyvízbe. Zeusz azzal vádolja, hogy ellopta egyik szeretett villámát, és ha nem szolgáltatja azt vissza, kő kövön nem marad a Világban. Lehet ennek a felhívásra nemet mondani? Persze, hogy nem. De mit csináljon egy 12 éves, aki még csak most tudta meg, hogy az apja nem más mint Poszeidon, és a világ sorsa az ő kezében van?
Barátokat szerez, ellenségeket vonz maga köré, és még a Poklot is megjárja, hogy visszaszerezze a számára legfontosabb személyt.
És hogy mi is lesz a vége a kötetnek? Mivel folytatásos sorozatról van szó, természetesen nem a főhős halálával. Viszont sok fordulatot tartogat az olvasóknak.
Kedvenc mondat:
„–Zeusz megöl! – tett kedves ígéretet. – Hádész kitépi a lelkedet!
–Mind a kettő vescere bracis meis!–kiáltottam.
Hogy miért pont latinul közöltem, hogy mindkét főgóré olimposzi puszit nyomhat a fenekemre, arról fogalmam sincs. Mindenesetre rögvest villám csapott a buszba."
A szörnyek tengere”
Grover bajban van. Álmok útján üzen Percynek, aki eleinte még csak azt hiszi, hogy csupán rémálmokról van szó. Újévet kezdett egy új iskolában, és úgy tűnik, hogy egy új barátra is szert tett Tyson személyébe, aki kicsit fura figura. Persze annak kell lennie, hogy ha egy olyan „alternatív” iskolába jár, mint Percy, ahol babzsákfoteleken ülve töltik az órákat, és nem a szokásos konzervatív, konszolidált tanárok tanítanak. De mégis lehetséges, hogy egy tagbaszakadt óriás szinte mindig elpityeregje magát? És az hogy lehet, hogy amikor a tesiórán ismét támadásba lendül az ellenség átlát az álcán? Újabb talányok, újabb problémák, üldözés és menekülés kezdődik. És persze, ha ez nem lenne elég a Félvér tábor fája is kókadozni kezdett. Mi lesz, ha Thália fája elpusztul, és a védővonal meggyengül, és ezzel szabad bejárás adódik a szörnyeknek a tábor területére?
A barátok ismét összefognak, hogy megmentsék Govert, és megkeressék azt az egyetlen dolgot, ami megmentheti Thalia fáját. De van közben még egy kis vetélkedés a táboron belül, egy kicsi kocsihajtással fűszerezve, találkozás régi barátból vált ellenséggel, és egy csapatnyi szörnnyel, plusz hőseink összefutnak még a főgonosz meglévő maradványaival is.
Aki ismeri Odüsszeusz kalandjait, (és miért is ne lenne olyan ember, aki nem) élvezettel olvassa a 21. századi változatát tiniszemmel. Én legalább is élveztem. Újraélednek a kalandok, vicces jelenetekben sincsen hiány, összeakadunk néhány szirénnel, Kirké átváltoztatja Percyt, egy neki személyiségének megfelelő alakba:P összeakadunk Szküllával, és persze nem hagyhatjuk ki a küklopszokat sem.
Nekem személy szerint azok a részek tetszettek, amikor Grover elhiteti a küklopszal, hogy ő nem szatír, semmi köze sincs a kecskékhez, hanem ízig, vérig nő, aki hajlandó az udvarlásnak eleget tenni, és hozzámenni feleségül, csak adjon neki elég időt arra, hogy megszőjön egy esküvői uszályt. Ugye kicsit ismerős a történet?
Kedvenc rész:
„– Mit művelsz? – kérdezte megrovóan.– Semmit, jó uram, csak szövögetek – vágta rá magas falzett hangon Grover.A szörny kitapogatta a szövőszéket.– Ez egy centivel sem lett hosszabb – rázta meg az esküvői fátylat.– Dehogynem, ha alaposabban megnézed, kedves úr…– Elég volt a késlekedésből – ordította a szörny, aztán a levegőbe szagolt: – Olyan jó szagod van, olyan jó kecskeszagod…– Ó – kacagott fel erőltetetten Grover. – Örülök, hogy szereti méltóságod, Eau de Bakszag parfüm, kizárólag a te kedvedért.– Hmmm – vicsorgott a küklopsz –, legszívesebben felfalnálak.– Nagyon értesz az udvarláshoz…– Elég a szövögetésből!– Hadd fejezzem be!– Holnap!– Még tíz napért esedezem!– Legyen öt!– Akkor már legyen hét, ha meg nem sértem!– Hét? Az kevesebb az ötnél?– Hát persze, jó uram.”
Izgalmas ez a történet is, de valahogy az első kötetet nekem nem tudta túlszárnyalni, valahogy nem volt teljesen az igazi. Viszont a befejezés nagyon felcsigázott, már alig vártam, hogy olvashassam, mi is következik ezek után. Kicsit sokat kellett várnom, rá de nem hiába.
A titán átka
Befejeződött a második kötet azzal, hogy újra ember lett drága punk Tháliánk, vagyis én legalábbis így emlékeztem a történet zárására. De amikor kezembe fogtam a 3.-ik kötetet, megütköztem azon, hogy nem onnantól folytatódik a történetünk, ahol az abbamaradt a 2.-ik végén. Kicsit több idő telt el a két történet között, mint amire számítottam.
Hőseink új héroszokat mentenek meg, vagyis eleinte mentenének meg Dr. Tüskétől, akiről kezdetekben még nem lehet eldönteni, hogy milyen fajta csúnyaság is. Viszont hiába sikerül megmenteniük a testvérpárt, súlyos veszteséget szenvednek azzal, hogy Anabetht elveszítik a küldetés során. Megismerkedünk útközben Artemisz istennővel, és Vadászaival, valamint elbűvölő haikukat sorjázó fivérével, majd újra visszatérünk a táborba és természetesen ismét álmok formájában, kínoznak minket az ellenség tervei.
Újabb jóslat érkezik a múmia orákulumtól, és egy újabb izgalmas küldetésre, kalandra indulnak szeretett szereplőink. Ezzel kezdetét véve a veszteségeknek, feláldozásnak, és a megdöbbentő felfedezéseknek.
Sokat kellett erre a kötetre várnom, az első kettőhöz képest sok idő telt el a megjelenések között, de hozta a szokásos formáját Riordan úr, és egy újabb pimasz, vicces, és tanulságos kötetet adott a kezünkbe. Nekem kiszámítható volt sokszor a cselekmény alakulása, de ez valahogy mégsem tudott lelombozni olvasás közben. Bár nem az én korosztályomnak íródott a történet. Szívvel lélekkel élvezem a sztorit, és már most alig várom, hogy megtudjam, hogy is alakulnak Grover felfedező kalandjai a következő könyvben.
Értékelés: 5/5
Kedvenc mondat:
„Átadta a brosúrát, amely Artemisz Vadászairól szólt, az első oldalon ez állt: BÖLCS DÖNTÉS A JÖVŐRE! A prospektusképeken fiatal szüzek, amint vadásznak, szörnyeket űznek, nyilaznak. Belül efféle csalogató szövegek: EGÉSZSÉGÜGYI TÁMOGATÁS : HALHATATLANSÁG! MERT MEGÉRDEMLED! Meg ez: EGY FIÚMENTES HOLNAPÉRT!”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése