Young Kim: Twilight képregény

Szégyen nem szégyen, ciki nem ciki, én még mindig szeretem a Twiligt-ot. Nem összekeverendő azzal a fogalommal, ami Twilight Saga néven fut, és magába foglalja valamennyi könyvet, és most már a filmeket is. Az ember vallja be magának a gyengeségeit is az erősségei mellé, hiszen így lehet teljes mértékben összhangban magával, és az már nagyon bajos, hogy ha még magának sem vallja be őszintén mit is érez. És én vitathatatlanul szeretem az Alkonyatot, mármint az első könyvet, a belőle készült filmet, és most már a képregényt is.

Honnan:

            Az, hogy számomra kedvenccé váljon, vagy először is, hogy megismerjem, nagyban köszönhető a Harry Potter 6. filmjének. Jó szokásomhoz híven, amikor valamire nagyon felbuzdul az agyam, és ennek eredményeként a szemem látni akarja, a fülem hallani, és ezekhez az összes többi testrészem, ami valamilyen formában érzékelni tud „beindul”, nem tehetek mást, mint kutató kereső hadjáratot indítok az Internet ellen. Így volt ez ama filmmel is, ami kapcsán egy leges legelső magyar cikket találtam az akkor még nálunk oly ismeretlen Alkonyatról. Írták, hogy letaszíthatja a Harry Pottert, meg újabb kultuszfilm, és olyanokat is emlegetett, hogy egy külföldön bestseller íróvá váló Stephenie Meyer tollából, és álmából pattant ki a történet alapja. Vagyis burkoltan leírták, hogy lesz egy film, meg egy könyv, ami ahogy beteszi a lábát kicsiny hazánkba, őrületet fog kiváltani a tömegekből, mint azt számos más országban is megtette a világban.

            Nekem ennél több nem is kellett, ha már hasonlítják a H.P.-hez, meg vámpírok vannak benne, akiket már kicsi korom óta komázok –Istenem de elfajzott egy leányzó vagyok én, valamit nagyon elronthattak velem- no szóval, megindultam mint véreb a friss vadszagra, és azonnal beszereztem a könyvet angolul e-bookban, film még nem volt, fordított kiadásról meg még csak álmodoztam. Elkezdtem olvasni, és hááát valahogy nem hozott lázba, hogy egy lány el akar költözni egy esős helyre, az meg végképp nem, hogy ezt a kedvenc fölsőjében teszi e vagy sem. Szóval otthagytuk helyet foglalni a laptopon, jobb dolga úgysem volt neki.

            Majd jött a karácsony, és a téli vizsgaidőszak, és a stressz oldására kértem a könyvet, amiből főszabály szerint minden nap csak 2 fejezetet lehetett volna olvasni, mert hááát ott van az Alkotmányjog vizsga, amin előttem, és utánam is százak véreztek, és véreznek el a jövőben, úgyhogy tanulni kellene rá, de gőzerővel. Csakhogy a könyv tapintható, szagolható ujjbizsergető formában ott kellette megát a polcon, és én csak nem hagyhattam ott árván. Szó mi szó a főszabálynak lőttek, késő este olvastam kifulladásig az anyag zsolozsmázása után, és egyszerűen imádtam. Majd jött a film, nem a legjobb minőségben, de megvolt, és a vizsgáig mint stresszoldó jól bevált vagy 30-szor.

            Végül a vizsga is meglett, új kedvenccel gyarapodtam, és már alig vártam a folytatást, persze, csak a könyvek részéről, és nem a vizsgákéról. Viszont a későbbi kötetek, nem tudták már számomra azt a varázslatot nyújtani, mint akkor abban az intervallumban az első rész. A későbbi események annyit értek el nálam, hogy egyre jobban kiábrándultam a hősnőből, Edwardot nem találtam tökéletesnek, csak bosszantónak, és legszívesebben sokszor már lecsaptam volna a fejét a tesze-toszaságával, az ellenszenvével, és a birtoklási vágyával egyetemben. Egyetlen pozitívumnak Jacobot nevezem meg, aki viszont lapról lapra vált egyre kedvesebb szereplővé számomra. Viszont az első kötet hangulatát nem tudta visszahozni egyik későbbi „próbálkozás” sem. Szinte nosztalgikusan gondolok vissza arra az érzésre, aminek, egy kicsiny fuvallata ismét megérintett amikor a képregényváltozat a kezeim közé került.

            Először úgy voltam vele, hogy igen, persze, ezt is kiadják, mert mindenből, ami valami haszonnal kecsegtet ki kell sajtolni a pénzt. Nem volt szimpatikus első ránézésre, egy újabb marketingfogást láttam benne –és még most is látok, de kicsit kedvezőbb képpel-.

Pro:

Ami engem nagyon zavart a filmben, az az volt, hogy a kedvenc részeimet, úgy ahogy volt kihagyták. Ezek döntő többségével kárpótol a képregény. Teljesen más az eseményeket elképzelni, mint vizuálisan is látni, még ha ez csak rajzolt képek formájában történik is meg. Szerettem a vércsoport-diagnózisos jelenetet a könyvben, meg az első csók igazi megvalósulását, vagy Bella álmát, a vörös bundás farkasról, és a vámpír Edwardról. Ezt mind megkaptam tőle. Természetesen minden ebben sincs benne, példának okáért az sem amikor Bella Austent olvasna, majd meggondolja magát, mert mindegyik kedvencében vagy Edmund vagy Edward szerepel, ami arra emlékezteti amire nem szeretne.

Tetszettek a színek, amik néhány oldalon megjelennek, és ez főleg a kulcsfontosságú részeknél jön elő. A könyv döntő része fekete fehér képekből épül fel, ami először számomra meglepő volt, hiszen a korábban látott promotáló képek színesek voltak. Viszont, ezzel érte el a rajzoló azt, amit írott könyv esetében nem szükséges megtenni, hiszen ott van lehetőség a cselekmény jelentőségének kifejtésére; ő a hangsúlyt ebben az esetben a színekkel emeli ki az egyes meghatározó részeknél pl.: Edward szeme, alkonyodik, a réti jelenet, Bella álma stb..

            A szöveg mivel az írónő dolgozott rajta hű az eredetihez. Ami még szimpatikus volt, az, hogy a film szereplőinek karakteres vonásai nem érezhetőek az alakokon. Szembeötlő ez a kiscserkész Eric esetében, aki a könyvben, mint pattanásos fehér amerikai srácnak van leírva, addig a filmben belőtt hajú koreai fiúbandatagként van megszemélyesítve. Szóval visszavisz Forks, és a kezdeti szerelem világába, méghozzá nagyon hűen, egészen a Rét jelenet végéig, így dolgozva fel a regény első részét.

Kontra:

Ami nem teljes mértékben tetszett, az a karakterek ábrázolása. Attól függetlenül, hogy a képek nagyon szépen vannak rajzolva, néha festményszerű, mintha akvarellel pingálták volna az összefolyó színárnylatokat, máskor fotószerű a környezet, viszont az alakok valahogy nem a legszebbek. És mint Jacob fannak, hát igen fejbekólintó, a szerencsétlen srác rajzolt változata. De ki tudja, lehet, hogy farkasosodása után jobb lesz az összkép? Kíváncsian várom a folytatást.

Értékelés: 5/5
Kedvenc mondat, a rajzolótól:

"Őszintén remélem, hogy az olvasók különleges egyéniségét is szereti valaki, elsősorban is önmaguk"
-Young Kim-