Várható könyvmegjelenések, vagy mire költsd a jegyzettámogatásod

Örömmel nyugtázom, hogy ez az év sem lesz híján általam szeretett írók könyveitől Valamint új, de izgalmasnak tűnő történetektől sem. Természetesen most csak a nemsokára esedékes, vagy már  kicsit megkésett kötetekről beszélek.

Ilyen esedékes lett volna kötet Cassandra Clare: Üvegváros (2011.04.30.) kötete, amivel karácsonyra szerettem volna meglepni magam, - mert megérdemlem alapon-, de ez nem sikerült 2010-ben. Lehetséges, hogy idén már több szerencsével járok. Így marad a húsvét, de ha újabb csúsztatásra kerül a sor, abban az esetben viszont még az idei karácsonyt is esedékesnek látom. Minden esetre nagyon várom, a 3. kötet megérkezését, hogy ezzel viszonylag lezárásra kerüljön a történet Jace, Clary, és Simon életében, és a sajátomban is, hiszen majdnem egy éve csöppentek az enyémbe.

 „Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába - még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.”

Kedvencé érett írónőmnek is idén februárban jön ki következő, előzetes benyomásom szerint újabb fantasztikus kötete a Házirend (2011.02.28). Jodi Picoult-tal egyik kedves ismerősöm hozott össze, életem egyik olyan szakaszában, amikor még mélyebben, és megrázóbban érintett meg az írása. Észveszejtően jól bánik az írónő a szavakkal. Minden egyes szónak, mondatnak megvan az a sajátos vonása, hogy beleég az ember tudatába, és nem tudja onnan kisöpörni soha. Ha az valaki szeretne kiemelni belőle egy mondatot, amivel rá is tudja ébreszteni a barátját arra, hogy milyen is az írónő tintából kibontakozó képmása, nagyon nehezen talál kiragadható szavakat, és ráébred, hogy nagyon nem is képes rá. Tőle egy egész könyvet kell idézni.

„Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire. Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyomában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással… Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?
Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, megbélyegző kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig végig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?”

Egy évvel ezelőtt kezdtem el szemezni, egy inkább tiniknek készült fantasy kötettel, amiben ismételten a farkasok kerülnek előtérbe. Andrea Cremer: Nightshade - Az őrzők könyve (2011.03.16.) elsősorban a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, majd elolvastam, a leírást, és felmerült bennem, hogy mikorra érkezik meg hozzánk. Hát március közepétől, már kézben is lehet tartani, akár.

„Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány egy hozzá hasonló fiatalokból álló falka vezetője. Napközben iskolába járnak, mint bárki más, ám néha farkas alakot öltenek, hogy teljesítsék feladatukat, a hegyen lévő szent helyek védelmét a betolakodóktól. Calla vőlegényét szülei már születésekor kijelölték, egy másik falka alfahímének személyében, és hamarosan sor kerül az esküvőre. A fiatal pár együtt fogja irányítani az új falkát. Egy napon a lány megment egy kirándulót járőrözés közben, és szoros kapcsolat szövődik köztük. Új barátja révén Calla akaratlanul is szembefordul eddigi világával, a szigorú szabályok által kormányzott farkasközösséggel. Kedveli rámenős vőlegényét és büszke rá, ám a titokzatos új fiú is vonzza. Egyre többször találkoznak, kutatásba kezdenek, és kiderítik, mennyi mindent titkoltak el a farkasok elől saját uraik a küldetésükkel kapcsolatban. Calla rájön, hogy eddig biztonságosnak hitt világában minden másképp van, mint hitte. Ráadásul egyre közeleg esküvőjének időpontja, és választania kell a két fiú közül.” 

Március 24.-e Örök kötelék??? Talán...

Hát igen a több pasi között való őrlődésre, veszekedésre, kiborulásra, és kibékülésre már nagy olvasási tapasztalatot szereztem, természetesen Blake kisasszony által. Tehát két pasi már meg se kottyan.

A tavasz elején, pedig a farkasok mellé ismételten porondra kerülnek a vámpírok is, hogy nehogy kimaradjanak a piros hímes tojásokból, meg a locsolkodásból. Bár ki tudja, hogy a pirosról, mire asszociálnának, és a locsolkodást, is eléggé sajátos módon értelmezhetik. Szó mi szó, jön Richelle Mead: Vámpír akadémia sorozatának következő kötete, méghozzá számszerint az 5.-ik Örök kötelék(?) címen. Én pedig még a 4.-el is el vagyok maradva. De csak mindent szépen sorjában. Hiszen valahova még a szakdolgozatvédésemnek is bele kell férnie.