Laurell K. Hamilton: Leláncolt Nárcisszusz

Fordulókötet? Inkább csak kisforduló. Hogy tetszett –e TERMÉSZETESEN IGEN. Hogy olyan –e mint a többi? Nem TELJESEN. Érdemes- e továbbolvasni? ABSZOLÚT.

 Szeretem Anita stílusát, és pont. Igazi tökös nő a 21. században, aki még a keménytökű pasikat, is kenterbe veri sokszor. Csípősen beszól akárkinek, aki sérteni meri az önérzetét tekintet nélkül, hogy ki is az, és ha nem volt ennyi elég üt, rúg, szúr, lő, mindegy mivel, a kimenetel 100%-ban halál a másik félre nézve. Nem lehet egy ilyen nőt nem szeretni. Lehet, hogy ez is a probléma. Túl sokan is szeretik a mi Anitánkat. És ezek sora, nemhogy csökkenne, hanem egyre csak nő.

A történetről:

Jean-Claude, és Richard mellé „beáll” a sorba Micah is egy igen rövid 10 perces ismertség után, nem máshol, mint a zuhanyzóban. Na de ne rohanjunk ilyen gyorsan előre. Vége a féléves böjtnek, amíg megvonta magát Anita attól, hogy találkozzon élete meghatározó férfijaival. De ennek nem érzelmi oka van tisztán csak érdekbeli, hiszen veszélybe keveredtek a „cicái”, és hát kit is lehetne felhívni, akkor, ha az ember lányát egy szado-mazo klubba hívják meg tárgyalni?

„És hát Richard sem ismerte jobban a szub-domino szubkultúrát, mint én, ha volt is egyáltalán bármi fogalma róla. Szóval ha az ember a szexuális peremvidéken kutakodik, csakis Jean-Claude-hoz fordulhat. Feltehetőleg nem merül el benne személyesen, de mindig tudja, ki mit művel éppen, kivel és hol.”

Tehát összejön a csapat, és a szokásos ésszerű próbálkozásokkal futott üres járatok után nem marad más megoldás, mint, hogy kitörjön egy kis csete- paté, á’la Anita. Meg is lesz az eredménye, több szempontból is, főhősnőnket kiütik, ágynak esik, ami mostani életformájának köszönhetően nem is olyan ritkán esik meg vele. Az viszont már nem olyan gyakran, hogy két pucér, és vadidegen pasas között ébredjen.

Itt jön képbe Micah, és marad is tartósan, vagyis ezt követően több kötet erejéig. Történik, még egy s más, a lupanáriumban, megkapja, drága Belle ajándékát, az ardeurt, ami egy öt személy egy ágyon, egymáson eseményhez vezet, és hát, aki eddig olvasott Anitát, annak kicsit zavaró lehet, a Pálfordulat.

Hiszen, eddig az „erkölcsi szabálykönyv”, még azért is nagyon felháborodott, drága hóhérnőnknél, hogy egyszerre két pasassal járjon, és párhuzamosan bújjon velük ágyba, na de ez… kicsit meg is kavarja szegényt.

Az ardeurt, úgy lehetne jellemezni, mint egy hirtelen a fejét felütő vírust, egy nagyon szemét kis vírust, ami addig, amíg nem kezelik, „szörnyű” dolgokat hoz ki az emberből, és ez csak fokozódik az idő telésével. És hát  csak nem akarhatjuk, hogy a kéjvágy olyan szinten elhatalmasodjon, hogy úton útfélen, bárkivel, bármire képes legyen az ember lánya? Köszönjük Bellnek, ezt az értékes ajándékot…

Természetesen a szokásos megoldandó esetünk sem maradhat el, ami szépen beleágyazottan végig jelen van a történetben, néha előbukkan, néha háttérbe szorul, de mégis minden logikusan, láncszerűen összefügg, ha még első ránézésre ez nem is úgy tűnik.

Gondolatok:

 

Valahogy érezni lehetett, már az elején, hogy ami késik, nem múlik, hiába is húzzuk, halasztjuk, valahogy meg fog történni, hogy főhősnőnk, szilárd elvei feloldódnak, és enged az ostromnak. Mivel szinte a kezdetektől ismertük JC.-t, és Richardot, az ő személyüket nem tartottuk olyan megdöbbentőnek, mikor célba értek, hiszen tudtuk, hogy ennek úgyis ez lesz a vége. Majd azt, hogy a szerelmi háromszög, okoz kisebb nagyobb viharokat életük tengerén.

De erre a kis szemét ajándékra senki nem volt, nem is lehetett felvértezve, és arra sem, hogy a majdnem féltucatnyi szexmentességet felölelő kötet után, egy tollvonással eltöröljük azt, és azonnal a megajándékozás pillanatában, azokkal találjuk, egy ágyban Anitát, akik bár szimpatikusak számunkra, és érdeklődést is mutatnak, sőt női szemmel sem visszautasítandók  fénysebességgel, majdnem célba érnek, a hosszú bemelegítéshez képest. Furcsa volt az első úgymond botlás Micah-val, főleg az elvek ismeretében. Majd engem is kicsi megtorpanásra késztetett az ötös fogat. De utána, mégis ezek mind háttérbe szorultak. Megmaradt, még a régi Anita szeretőknek a kaland, izgalom, harc, és felderítés kellemes bizsergető érzése, de kiegészült pluszként még fél tucat pasival, és igazán pikáns pillanatokkal, megfűszerezve Anitás kommentekkel.

Aláírom, hogy furcsa volt, és elég gyors ez a váltás, de valahogy engem mégsem zavar. Azokért a részekért, amik nem nyerték el teljesen a tetszésemet, kárpótoltak mások. Kaptunk a végére egy újabb, sőt, még az eddigi szociopatákon is túlmutató személyiséghasadásos gonosztevőt. Megismerkedhettünk, az alakváltók, és vérállatok további fajaival. Félig meddig felléptünk a megoldások mezejére, ami lehet, hogy egy idő után kiderül, hogy mégis a tévedések ösvénye, de kit izgat, hiszen, majd útközben kiderül.

Én kaptam szerethető új szereplőket, és jobban megszerettem a régieket. Micah-t már akkor szerettem, amikor még meg sem jelent, minden, amit hallottam róla, csak pozitív volt, talán a túl jó, hogy igazi legyen kategóriába tartozik, de majd kiderül, a továbbiakból, hogy mégis milyen. Nathanielt, jobban megszerettem, a vaníliaillatával, és a levendula szemeivel. JC. még mindig favorit, talán azért, mert vele már hosszabb távú „kapcsolatunk” van? Ashert, én is szeretem, a sebeivel együtt. Richard, meg hát Richard, hogy mikor változik meg, azt nem tudom, bennem is mindig felhúzza a pumpát, de valahogy, ha nem lenne, mégis kivel szemben lehetne kiengedni a hangot, egy jó olaszos veszekedés közben, és utána jó olaszosan ki is békülni?

De ami különös az, hogy akármelyikük is jelenjen meg, bármelyik kerüljön is a színre, kezdjen beszélni, vonjon be a kicsi világába, nem lehet nem szeretni. Furcsa de igaz, hogy minden pillanatban mást kedvelek meg, egyiket ezért, másikat azért, így megértem, hogy főhősnőnk, nem tud választani. És ez csak egyre bonyolultabb lesz…

Féltem, hogy elmegy a kedvem az olvasástól, azért mert a sorozat más vizekre evez, mint a kezdetekben, hogy már nem lesz annyira élvezetes, és izgalmas, háttérbe szorul a nyomozás, a magánélet javára. Még nem estünk át teljesen a ló túloldalára, lehet, hogy a későbbiekben, de nem okozott nekem olyan mértékű csalódást a kötet, mint amit az előzetes véleményolvasások után vártam. Sőt már bele is kezdtem a következő kötetbe, ami eddig szintén jobb, mint vártam. De hogy mégis milyen? Arról majd legközelebb…. 

Értékelés: 4,5/5 

Egyik kedvenc beszélgetés:

"Leírtam neki a ruhámat.

– Egész jó, ma petite. Kis odafigyeléssel meg is lenne az összhang.

– Miféle odafigyeléssel?

– Vedd fel a csizmát, amit tőlem kaptál.

– Csak nem képzeled, hogy tíz centis tűsarkakon fogok belibbenni?! Két lépés, és kitöröm a bokám.

– Azt a csizmát csak a magam örömére kaptad, ma petite. Arra gondolok, amit akkor vettem, amikor úgy felhúztad magad a másik miatt.

Vagy úgy."