Harry Potter vs Harry Potter

Hogy mióta vártam a film megérkezését kicsiny hazánkba?

 

 Hát őszintén akkor lettem tiszta csiga, amikor megláttam az első felirat, és semmi nélküli szűz előzeteseket, és hirdetéseket, hogy nemsokára jön a világpremier. Valahogy kiverődött a fejemből, hogy ilyen is lesz majd nekünk novemberben, de tényleg. A hatodik résszel voltam úgy hogy majd megevett a fene, hogy lássam már, nézhessem már, és minden kis kocka előzetest, hírt, képet, morzsát felcsipegettem, ami lehullott közénk a filmesek asztaláról.

Utána durr, egy eszméletlen nagy csalódás volt első nézésre a film, ugyanúgy, mint az ötös, és a favorit négyes könyv feldolgozása is. Valahogy nem voltak az igaziak, hiányoltam belőlük a kedvenc részeimet, jeleneteimet, tudom nem mindenkinek a saját szája íze szerint készítik, no de akkor is. És speciel nagyon vártam Piton részletesebb emlékeit Jamesről, Siriusról, és Lilyről, ahhoz képest, amit kaptunk az ötös részben, vagy Ginny és Harry kapcsolatának bontakozását a hatosban, és nem csak azért mert nőnemű vagyok. Ez egy eléggé meghatározó momentum az említett kötetben, és jelentős következménye vagyon a hetes kötet vége felé, és történések időben kicsit távolabbi eseményei szempontjából is.

No de most felvérteztem magam, megnéztem az előzetest, amik ugye tv csatornáink reklámjaiban is fel-fel bukkanva rátámadhatnak a gyanútlan ajtó előtt elsétáló emberekre, hogy mozdulatban megdermedve álljanak ott még egy darabig. Szóval kivédhetetlen volt, legalább ennyi morzsa szerencsétlen utazóknak akik már a kezdetek óta együtt ténferegnek a torzonborz pálcás kölyökkel.

Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy amikor elkezdődött az egész reklámhadjárat nem csak a „part 1” eseményeibe kaptunk bepillantást, hanem már a jövő nyárra érkező második részbe is. Erről annyit, hogy hatásosan el lett húzva az a bizonyos mézesmadzag, mindenki orra előtt. Így egyre nagyobb lázban vártam a decemberi vizsgák végét, méltóképpen megkoronázva a jól megérdemelt stressz, és biflázás után következő szünet kezdetét vele. Előzetesen felfrissítettem az adatbázisomat, hiszen csak egy éve olvastam a kötetet utoljára, és azért nem lehet minden egyes apró részletre emlékezni ennyi idő távlatából, szóval előkerült a polcról a könyv, keveredve egy kis szociális joggal, „mizegymással”…

Előre már kaptam információkat, hogy a sok embert érdeklő kérdés „Mégis hol szakítják meg a szálat?”, nem máshol leledzik, mint a 622 oldalas történet 393. oldalán. Ami kissé meglepett, mert ahogy ránéztem így a könyvre az jutott az eszembe, hogy akkor basszus ez a rész is jól össze lesz csapva, attól függetlenül, hogy ketté szedték, mert hát döntő részét belesűrítik ebbe a részbe a kötet több mint felét.

De hát pozitívan kellett csalódnom, végre a harmadik rész óta, egy nagyon jó feldolgozást kaptunk SZERINTEM!!!

(INNENTŐL PEDIG SPOILERES RÉSZEK JÖNNEK AZOKNAK AKIK MÉG SZÜZEK TÖRTÉNET, KÖNYV, VAGY FILMÜGYILEG, HP TEKINTETBEN)        

Ahogy a sztori elkezdődött engem már azonnal megfogtak, és nem eresztettek a végéig. Eszméletlenül jó volt, hogy beraktak egy kis „felvezetőt”. A három jó baráttal kezdünk, - hogy stílszerűek maradjunk-, akik ugye készülnek elhagyni mindent amit szerettek. Hermione, ahogy kitörli magát a szülei életéből, a könyvben csak említve van, de így látni, ahogy képről képre eltűnik, nemcsak a fotókról, de az emlékekből, a múltból, jelenből, jövőből, nagyon megindító volt. Bár hiányoltam a Dursley család „búcsúzkodását”, kárpótolt a 7 Harry, a poénok, a Weasley ikrek, és az, hogy szó szerinti párbeszédek köszöntek vissza.

Eszmétlenül izgalmas volt a menekülés a halálfalók elől, motoron, levegőben, autópályán, alagútban, mindenhogy (belegondolva 3D-ben, körülbelül úgy érezte volna magát az ember mint egy közlekedési katasztrófa utolsó perceiben), félelmetes, és vérnyomásnövelő élmény volt.

Tetszett Hedvig vitézi halála, hogy szerencsétlent, nem a ketrecében „szunyókálva” érte a vég, hanem dicső, hősi halált holt, miközben Harryt védte. Viszont Rémszemet gyorsan letudta mindenki, hogy egyszer volt, hol nem volt, most pedig már nincs sehol. Ezt követően senkinek eszébe se jutott, még Harrynek se, hogy legalább a szemét, auror szakmára „biztató" volt tanára egyetlen megmaradt maradványát eltemesse. Szintén hiányoltam Sipor „pálfordulását”, vagy Lily levelét, és a régi karácsonyi fényképet.

Ront ahogy a kötetben itt is nagyon utáltam addig a pár percig, de a visszatérése itt is ütősre sikerült. Nem tudtam elképzelni milyen is lesz majd, hogyan oldják meg a horcruxból kijövő Harryt, és Hermionét, akit sokkal szebbnek lát ugye Ron, mint az eredetit, hát nem tudtam, hogy sikerül az amúgy sem csúnya Emmából még szebbet fabrikálni. Kicsit Twilightosan csillogósra, és waxszerűre sikerültek, de a hatást elérték vele.

 A másik jelenet, ami jobban tetszett, a három fivér története volt, amit nem is reméltem, hogy beletesznek, de lássunk csodát, mégis belekerült. És ami a lényeg, meseszerűen, kiskorom bábmeséire hasonlító formában, nagyszerű átmenettel, hollótollal, hollóröpüléssel, jó kis jelenetet kaptunk.

Bár volt aki azt mondta pörgősebbre vágyott, és nem látott benne sok humort, én –és nemcsak én, hanem a terem döntő többsége- sokszor kuncogott, és a mellettem ülő negyvenes hapsi aki majdnem a nyakamba ugrott, mikor Naginihez másodszor is szerencsénk volt, szerintem szemléltette, hogy volt izgalom, és ijedezés attól függetlenül, hogy ismerjük a történetet.

Nemcsak nevettem, vagy borzongtam meg a film alatt, hanem sokszor párásodott be a szemüvegem lencséje is, a legelejétől fogva. Megható, amikor szenteste a temetőben Harry megtalálja a szülei sírját, és kellemes karácsonyt kíván, futkos az ember hátán a hideg, amikor Hermionét kínozzák, és velőtrázóan sikít, a tehetetlen fiúk pedig lent toporognak a pincében, és az embernek együtt folyik a könnye a szereplőkkel, amikor a végén Dobby meghal. Fájóbb tőle az elválás, mint a könyvben, hiszen ott korábban nem tünteti őt fel az írónő, csak a kúriában jelenik meg, és szinte azonnal ezt követően hal meg. Viszont a filmben a történet elején okoz kellemes perceket a jelenlétével, talán azért is érint meg mélyebben a halála.

Vannak, persze hibák például azonnal az Odúban, landolnak Harryék, és így a Tonks szülők is kimaradnak, nem Harry találja meg R.B.A. Szobáját, vagy eléggé a vége felé ébred rá barátunk, hogy is fogta meg anno a cikeszt. Azt még nem értem most sem, hogy Greybacet, miért reklámozzák külön poszteren, amikor még annál a résznél sem jelenik, meg amikor a fő szerep az övé lenne, és követelné a zsákmányát Luciusztól. Helyette kapunk inkább egy kockás nadrágos valakit, akiről fogalmunk sincs hogy kicsoda.  

Pöttöm hibáinak ellenére, nekem többet adott a film mint amit vártam tőle. Nagyon jó kis könyvadaptáció volt. Nekem mostantól a 3-as mellett áll rangsorban, ami filmek közül a fő kedvenc. Feldolgozás alapján egy 4 és1/2-est adnék neki, de könyvhöz viszonyítgatás nélkül, mint Harry Potter film 5-ös. Ódákat zenghetnék még róla, de így is sokra sikerültem, aki teheti, nézze meg. HP fanoknak kötelező darab, aki meg annyira nem az, annak ott van a lehetőség, hogy lássa Harryt, és Hermionét együtt táncolni. Mi pedig elmerenghetünk azon, hogy mi is lenne, ha másképp alakulnának a dolgok…