Nagy kedvenc: "A KIRÁLYNŐ"

/Agatha Christie/

Egyik kedvenc írónőm, ki is lehetne más, mint a krimik koronázatlan királynője Agatha Christie.:o)

Hogy hogy is bukkantam én rá? 

Kiskoromban  nagyon szerettem a könyveiből készült filmadaptációkat. Majd olyan 16-17 évesen barátnőm testvérének a könyvei között megtaláltam a Feketekávét. Elvittem haza magammal egy kis délutáni kikapcsolódás gyanánt, nem is sejtve, hogy milyen hatással is lesz rám ez  a döntésem. Menthetetlenül beszippantott, mind az írónő, mind a stílus, és végső soron maga a műfaj is. A kötetet számos másik is követte, szépen sorban, egyik a másik után, addig addig, amíg a helyi könyvtárban már nem volt olyan könyv tőle amit még nem olvastam volna. 

Szépen sorban követték egymást, a legjobban dicsértek, amik sokszor nekem mégsem azt adták, amit vártam pl.: Az ABC- gyilkosságok, de volt olyan is közülük ami a "félős polcra" került közülük, és nem csak a körülmények miatt ahogy olvastam pl.: Tíz kicsi néger.  És hogy is történt ez az ominózus olvasás?                                                                                                                                                                       

"Nyári este, kint vihar van, a szél csak úgy szaggatja a nagy diófát az udvarban, és a diók kopogva hullanak az üveg tetőre, miközben a lámpa fénye megremeg. Így olvastam én azt a részt amikor a sötét szobába lépked főhősnőnk, és a „vizes kéz” megérinti a nyakát…. Hangulata volt, az már biztos. Remek krimi, az első öt kedvencem között van."

 Hát igen lehet, hogy nem a legmegfelelőbb pillanatot választottam a legizgalmasabb rész olvasásához, de hatásos volt annyi szent, maradandó élmény örök életre. Mint ezt a kötetét is Christie egy gyermekverssel kezdi, és nem  tudom, hogy alakult, de általában azok a művei, amik egy - egy mondókával kezdődnek valahogy jobban a szívemhez nőnek.

És hát persze ott vannak az örök szereplők Miss Marple, és Poirot, a legendás nyomozók, valamint nagy kedvenceim Tommy és a drága Tuppenc.

Miss Marple elmaradhatatlan motringfonalaival, és ismerősei jellemvonásainak "felismerésével", olyan dolgokra is ráébred, amik másnak álmában sem jutna eszébe. Poirot pedig szürke agysejtjeivel, és csalhatatlan kopószimatával minden ügyet felderít.

  /Geraldine Mcewan/

Menthetetlen, és örök szeretet köt így hát a drága Agathához, és könyveihez is, de nem csak hozzájuk, hanem a filmadaptációkhoz is. Tudom sokan kritizálják, de nekem  Miss Marple Geraldine Mcewan, aki nagyon jól játssza a fontoskodó, motringfonalakkal bajlódó, időskorú vénkisasszony szerepét, aki mindig mindenbe beleüti az orrát, láb alatt van, és mindenkiről egy öreg ezredes, egy csapodár szolgáló, vagy egy maszatos kisfiú jut eszébe. Nem is sejtjük sokszor milyen fontosak is ezek a párhuzamok. Az új könyvadaptációk hibáit én is látom, hiszen sokszor akkor is színre lép a drága öreg hölgy amikor nem is kellene, hiszen az adott kötetben nem is szerepel pl.: „Balhüvelykem bizsereg…” c. könyvben, mégis a filmbe beleírták, hogy nagyban kocsikázik Tuppencel, de meg kell, hogy valljam, lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mégis a film jobban tetszik, mint maga a kötet. Sokkal izgalmasabb, és fordulatosabb történetet hoztak ki belőle a producerek, és a forgatókönyvírók, mint ami maga a kötet volt. (Megesik ez máshol is lássuk például a Vámpírnaplók sorozat, és                                         

könyv esetét).Sokszor pedig túlmodernizálják a történeteket ahhoz képest, hogy még csak az I. vagy a II. világháború utáni Angliában vagyunk. Mégis sok esetben maga a film megnézése vezetett arra, hogy a kötetet is elolvassam amilyen gyorsan csak tudom, néhol csalódtam, a filmhez képest pl.: Az alibi, néhol viszont kellemesen csalódtam, és egy kedvenc könyvre bukkantam általa pl.: Gyilkosság a paplakban esetén.

Szó mi szó, menthetetlenül megszerettem az írónőt, és stílusát is.És mint jó baráthoz illik másokat is megfertőztem vele, ami viszont nem is biztos, hogy olyan nagy baj.


A mostani időjáráshoz igazodva, kikapcsolódásként ajánlom:

Fülemüle-villa

És hogy miért.....

" Délutáni kis gyilkolásra, lopásra, ármánykodásra szomjas olvasóknak kifejezetten ajánlom. Szomorkás, esős délutánokon egy csésze forró tea mellett kiváló időtöltés."

A hóesés nincs kizárva;)