Egy
sidhe-látó, egy halhatatlan valami és egy bomlott elméjű szexel ölő tündér
találkozása. Nem ez nem egy revüműsor a Chester’s-ben. Üdvözlünk FLU 1-ben Dublinban,
ahol minden egyre hátborzongatóbbá válik. És mindez nem csak a rengeteg, több
ezer éves rabságukból szabadult új tündérnek köszönhető, akik jelenleg az
emberek között portyáznak. Valami, vagy valaki egyre fagyosabbá varázsolja az
amúgy is szenvedő várost. Különös szövetségeket hozva egyúttal létre. És hogy
az új „gonoszt” el tudják-e pusztítani, vagy előbb egymás nyakát tekerik ki,
kiderül Karen Marie Moning legújabb
kötetében.
Honnan:
Fanatikusan
szeretem Moningot!
Gondolatok:
Hogy
stílszerű legyek: Haver! Ez nagyon állat
volt!
Mindenki
izgatottan várta, hogy Moning hogyan fogja életre hívni Danit, belopózni a gondolataiba, az ő kezébe adni az irányítást, és
hagyni, hogy kézen fogva suhanjon vele Dublin romjain keresztül, miközben ő
szorgosan jegyzetel, és kikerüli az arcába csapódó Snickerses papírokat. Hát
kérem így! Töménytelen mennyiségű csoki, hiperaktivitás, tomboló hormonok,
halhatatlan rossz modorú férfiak, személyiségzavarral küszködő magukban motyogó
ex-druida tündérek, enciklopédikus tudással ellátott fiúk, sok hiszti, új
fagyos bad ass, és rengeteg viharos érzelem kakofóniájával. A gyászoló, kemény
déli szépség után igen nagy kihívást jelentett, egy túlpörgött tini
megformálása, aki mellesleg egy darabjaira hullott világban kényszerül
szembenézni a legnagyobb félelmeivel és csöppet sem csendes tinédzserkori
érzelemhullámokkal. A folyamatos idegesítő, és túlzizgő énje ellenére nagyon
megkedveltem Danit, és kicsit sajnálom is a kölyköt, még akkor is, ha nem
szereti, hogy kölyöknek hívják. Megaelhagyatottsága még egy jól működő világban
is sok lenne a legtöbb embernek, de hát ő Dani
Mega O’Malley, aki szuperhős, egy szörnyektől hemzsegő világban. És míg az
idegesítő egoizmusa kiverheti egyeseknél a biztosítékot, közben csak egy szeretetéhes gyerek páncélját képezi a
megbízhatatlan felnőttekkel szemben, amin sajnos találhatók gyenge pontok, és
ezt sajnos sokan ki is használják. Eltérőbb mint, amit eddig megszoktunk,
hiszen rengeteg szempontból másra koncentrál, de bizonyos szempontból nekem
sokkal mélyebb lett érzelmi síkon ez a könyv, mint az előzmény.
A Tündérkrónikákkal szemben több karakter
fejében időzhetünk, ami kifejezetten jó.
Dani folyamatos vibrálása miatt ugyanis túlhajtatottság következtében kimúlhatnak
az agysejtek, vagy folyamatos cukorutánpótlást igényel a tankunk, ami Megával
ellentétben szemét kis zsírpárnákat eredményezne kényes helyeken… Így egyrészt
nyomon követjük, ahogy Christian
darabjaira hullik, átalakul, miközben a két személyisége viharos harcot folytat
le egymással, viszont érzelmei egy biztos fókuszt magáénak tudhatnak, az
viszont vitatott, hogy érzelmi fókuszának tárgya kifejezett örömmel viseltet-e
tény iránt. Másrészt pedig rettegünk, és vánszorgunk Kattel. Az ő részei számomra nagyon, de nagyon lassúak voltak, még
annak ellenére is, hogy logikailag értettem a szerepét, kellett ellenpontnak,
és összekötő kapocsnak Cruce-hoz.
A
könyvem mire végeztem vele úgy nézett ki, mint egy saláta, a rengeteg post
it-től, ahol a kedvenc részeket, vagy számomra fontos fordulatokat jelöltem be.
Ehhez társult egy vicces jegyzet, hogy mégis milyen benyomások értek oldalról
oldalra, milyen kérdések merültek fel bennem, mit gondolok az egyes
szereplőkről, mit váltott ki belőlem egy-egy mondat. Ezek birtokában
felfegyverkezve ültem le értékelni a könyvet, de menet közben úgy gondoltam,
hogy elég értelmes gondolatokat írtam fel részletesen jegyzetnek, úgyhogy miért
ne, legyen ez a gondolataim szövedéke a könyvről! Hiszen itt „én vagyok a Király, a Hűbérúr, az Úr és a
Mester.”, hogy Ryodant idézzem. Szóval
következzen egy kicsit sem koherens érzelemdarabkákból összerakott
észrevételdömpingem, sok pozitív és kevés negatív szöszmösz társaságában.
„Ha szerencsém van, az egész klub összeomlik, csak törmelék lesz belőle, és valamennyien odavesznek.De ebben valahogy kételkedtem.Olyanok voltak, mint Barrons. Még abban sem voltam biztos, hogy meg lehet ölni őket. Ha igen, valószínűleg csak egyetlen fegyverrel, amely egy láthatatlan dobozban rejtőzik valahol sok millió fényévre innen egy láthatatlan bolygón ahol olyan az éghajlat, hogy minden élőlény egy szempillantás alatt elégne.”
SPOILER VESZÉLY! Továbbolvasás csak saját
felelősségre! A bejegyzés nyomokban mogyorót és cselekményleírást tartalmazhat!
- Figyelemreméltó,
hogy Dani mennyi mindent hagy figyelmen kívül, míg Mac esetében ahhoz szoktunk hozzá, hogy mindig fülel, és mint a
szivacs próbálja magába szívni az összes információt arra vonatkozóan, hogy
tudna a csávából kikeveredni. Aranyosak már az első fejezet képei, miközben
Dani jobban el van foglalva a saját maga fényezésével, lelki gondjaival, és a
csokipapírokkal, miközben a lányok lent az apátság apokalipszisével vannak
elfoglalva.
- Nincs
benne annyi akció, és kicsit nehezebben indul be, láthatólag az új gonosz nem
olyan kaliber, mint az
elődök, és többet foglalkozik az írónő még az egyes alakok lelki alakulásával, torzulásaival, és mivel „új” karakterről van szó, ezért úgymond a múltja bemutatásával. Ami nem baj, csak nagyon el lettünk kapatva a gusztustalanul elvetemült, és gennyes szándékokkal megvert rosszfiúkkal, és a rengeteg váratlan bonyodalommal.^.^
elődök, és többet foglalkozik az írónő még az egyes alakok lelki alakulásával, torzulásaival, és mivel „új” karakterről van szó, ezért úgymond a múltja bemutatásával. Ami nem baj, csak nagyon el lettünk kapatva a gusztustalanul elvetemült, és gennyes szándékokkal megvert rosszfiúkkal, és a rengeteg váratlan bonyodalommal.^.^
-
Úgy gondoltjuk elsőre, hogy miután már a legtöbb dologra fény derült nem lesz
olyan izgalmas, és nem tud semmi újat adni az írónő. Azonban hatalmasat esik az
állunk, miközben rá döbbennünk, hogy sokkal több minden húzódik meg a sötétben,
mint hittük.
- Az
ábrázolás, az érzések átadása, az érzékletesség, a leírások egyszerűen
csodálatosak!
- Nagyra
értékelem, hogy Ryodant nem úgy akarja beállítani, mint Mac és Barrons 02-t sokkal inkább egy nagyon
idegesítő apafiguraként, aki nagyon de nagyon kiakasztó, és egy serious pain in
the ass.
- Nagyon
érzékletes, és részletekbe menő annak a bemutatása, hogy milyen lenne ebben a
felfordult szabályok nélküli világban élni. Tetszik, hogy erre is koncentrál az
írónő, és nem csak a fő eseményekre. Vajon ennek lesz valami jelentősége a
következő kötetekben?
- Kíváncsivá
tett, hogy mégis ki az, aki begyűjti az élelmiszereket. Még az ilyen
helyzetekben is van egy uralkodó réteg, de aki leleményes, és jól átlátja a
helyzetet szintén jó pozícióból indul. Úgy tűnik, hogy a sötétben egy új
csoport bontakozik ki, akik még elég sok fogcsikorgatást okoznak Ryodanéknak.
-
Egyszerűen gyönyörűen ír Moning!!!!
-
Christian személyiséghasadását végigkövetni lúdbőrt hagyóan borzongató, kicsit
kattant a szentem, de azért én imádom! J
- Táncos! Több ez a gyerek, mint aminek
mutatja magát, olyan édesek lennének Danivel egy jobb világban!!! *Sóhaj* Mégis
kicsoda ő?
- Úgy
adagol az írónő, hogy ne ismerjünk minden részletet, míg a főhősök mindent
látnak, mi nem látunk tökéletesen át a fejükön, hiányosak a leírások, és a helyzetjelentések,
így tart minket sötétben botorkáni, aminek az lesz az eredménye, hogy Danivel
együtt vágunk a fejünkre, csak mi azzal a felkiáltással, hogy „Haver, ezt miért nem mondtad?”
Kiborítóan jól irányítja, és uralja a helyzeteket és az olvasót is Moning.
-
Fúúújjj!!! Már nagyon meguntam a rengeteg csokit, és igen én is beneveznék egy
jó kis ír tradicionális menüre!
- Jo
nagyon de nagyon idegesítő, nem lehetne véletlenségből kinyírni?!?
- Tetszik,
hogy hiába fiatal, és sokszor naiv Dani eszméletlenül okos, és szuper világképe
van a neveltetése ellenére –vagy éppen annak köszönhetően? Mégis hasznos a
tv?-. Attól függetlenül sem adta fel a jóba vetett hitét, hogy milyen ocsmányságok
veszik körül, és nagyon édes, hogy nem veszi észre, hogy a pasik mégis hogy
néznek rá. J
- Túl
heves a lányka, nem megfontolt, mint Mac, sokkal többet tud, hiszen ebben a
közösségben nőtt fel, több belső információt kapunk végre, de még nem eleget!
Kíváncsi vagyok, hogy az elejtett mondataira, mikor és majd melyik kötetben
fogunk magyarázatot kapni.
- A
kis zizzent tini hangulata annyira árad a lapokról.
- A
magányosságára, és az elhagyatottságára Dani úgy gondol, mint a szuperhősök
munkaköri leírására, amihez, már csak egy társ csatlakozása kellene, vagy
inkább egy mentor, esetleg mindkettő. Ez lenne Ryo és
Táncos. Mindezt
tökéletesen kiélezi a Batmanes utalásokkal Mondtam már, hogy imádom Moningot?
- Jajj
szabaduljon már ki Cruce! Úgy szeretném!!!!!!!!!!!!!!
-
Dani folyamatos elképzelései, hogy milyen lesz felnőttnek: egy nagyon rendezett
női alak sejlik ki belőle, aki kicsit, vagyis inkább nagyon is olyan, mint Mac.
Hiába is nem akarja bevallani, nagyon sóvárog Mac életére és családjára, de
közben annyira érződik mellette az is, hogy neki ez nem fog bejönni, hiszen olyan
kis szerencsétlen, egyem a szívét. L
- Imádom,
Dani magyarázkodásait, amikből soha nem sül ki semmi jó, mert a hülye felnőttek
nem értik meg a dolgokat. Ezeknél a jeleneteknél érezhető a legjobban az
élettapasztalat hiánya, akármilyen okos és talpraesett is. Másrészt ezek a
helyzetek, és jelenetek adják a legjobb komikus jeleneteit a regénynek.
-
Édes a hasadt elméjű Christian rózsaszín köde, ahogy Danihez vonzódik. J
Az első alkalomról való eszmecseréjük, az ahogy Dani reagál először: blöááá,
másodszor: fegyverként felhasználni, J mindenben meglátja a
lehetőséget. Imádnivaló, agyafúrt túlélő ez a kiscsaj! Azért megnézném őket együtt…
- Nagy
mínusz, hogy Lor-on kívül még mindig
nem szerepeltek a többiek, és, hogy még róla sem tudunk meg semmit. L
- Zavaró,
hogy az elemi Barrons után megkapjuk a túlszabályozott Ryodant aki olyan mint
egy sebhelyes, jól öltözött köztisztviselő,
aki mindent lepapíroz.
-
Moning elszólta magát azzal a mondatával, amikor Dani a jövőbeni énéről való
álmodozás után azt mondja, hogy ha majd együtt lesznek Táncossal, akkor rá sem
ismer? Tényleg összejönnek?
- Negatív
a fordításban a sok „amelyek”, „amelyért”, „amellyel”, „amelytől”. Sokszor
olyan szereplő használja ezeket, aki meglátásom szerint nem fogalmaz ilyen
kifinomult stílusban, és precízen. Vagy csak én vagyok túl szőrszálhasogató?
- Megunhatatlan
folyamatos élcelődés és a humor dömping.
Jajj nekem! Egy csomó kedvenc részt ki lehetne belőle vágni. J
- Az
írónő által előszeretettel használt nyitott vég. De nem szeretem ilyenkor…
És
egy rajongó őszinte kétségbeesett első két mondata az utolsó mondat után: Mi
lesz velük??? Hol találom meg, hogy mikor érkezik a folytatás. Majd egy pár
pillanatnyi böngészés után: Addig lehet, hogy megesznek az Árnyak…
Értékelés:
Kedvenc rész:
„És néhányan továbbra is arról beszélnek, hogy misét kellene tartaniuk a vén kurváért! Én azt mondom, hogy a sidhe-látók Úrnője halott. Átkozottul hurrá! Elő a tortával és a kalapokkal!”
„Jericho Barrons állat. Törvények nélküli bestia. De Ryodan más. Ő egy gép.”
„- Nem látod a fától az erdőt.- Nincs erdő. Felzabálták az Árnyak.”
„Christian a vállára engedi hosszú, fekete haját, és hódító mosolyt villant felém.- Hercegnő, építek neked egy kibaszott Fehér Palotát.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése