Ingázó molyok – avagy egy utazó könyvmoly idegesítő szokásai

A héten a könyves szekrényem előtt meditálva ötlött fel bennem ennek a bejegyzésnek a megírása. Sokan találjuk magunkat az ingázás kényszerhelyzetében, munkahely, iskola és az otthonunk között, ami sokszor nem csak egy 10-15 perces utat jelent. Lévén könyvmoly én ezt az időszakot általában olvasással töltöm el, és ahogy mostanában megfigyeltem, egyre többen követik a példámat a Szegedre tartó járaton. De mit is vigyen magával egy könyvfaló ingázó moly? Ne foglaljon sok helyet, de ne is legyen unalmas. Novelláskötetet vagy regényt? Olyan kell, amiben annyira nem veszek el, és észreveszem, hogy le kell szállnom. :) Egy ilyen jellegű dilemma közben merült fel az ötlet, hogy számba vegyem a kritériumokat, és összeszedjem a velük kapcsolatos saját őrült szokásaimat.

Aktuális vs. Utazó

Én az a típus vagyok, akinek vannak kifejezetten buszon olvasós könyvei. Ritkán esik meg, hogy az éppen aktuális „otthon olvasós” kötetemet viszem magammal reggelente. Ennek pedig nagyon egyszerű a magyarázata, ritkán esik meg, hogy annyira magába szippantson egy kötet, hogy mindenhova magammal akarjam vinni. Ha pedig ez egy amúgy is buszozós könyvnél esik meg, legalább már az felvillanyoz reggel, hogy nemsokára olvashatom a történetet, és a napi kötelezettségek valamennyire a háttérbe húzódnak.

Kemény borító vs. Puha tábla

Imádom a kemény táblás köteteket, legyenek azok kopott bőrkötésbe bújtatva, vagy a legújabb trend szerint kicsicsázva, ez a merev váz kölcsönöz a könyveknek egyfajta védőpáncélt az idő vasfogával szemben. A kor emberének pedig dilemmát. Mert ugyebár ennek a masszivitásnak köszönhetően nem hajlanak meg az olvasói akaratnak, sem a táskák esetleges térfogatváltozásainak a nap során. Így ezekkel a könyvekkel a nap végére úgy járok, hogy a hátizsák helyett a kezemben cipelem őket és folyamatosan azt lesem, hogy hova pakoljam, hogy ne akadályozzanak engem vagy másokat, esetleg ne hagyjam el őket, miközben valahova csak egy pillanatra leteszem őket. Tehát nálam a puha kötésű könyvek élveznek elsőbbséget utazás során, hiszen női táskák esetébe fő a koncepciókeresés, hogy minden, ami fontos elférjen.

E-book vs. Nyomtatott irodalom

Számomra hangulatosabb a szagolható, tapintható, lapozható nyomtatott könyvek olvasása, buszon, villamoson, mint, hogy folyamatosan az e-book olvasót nyomogatni, ami mellesleg nincs is. Néhány évvel ezelőtt, amikor még nem érték el a hazai piacot a kindlek, én pedig nem bírtam ki, hogy Miss Blake történetét ne tudjam folytatni napközben is, miközben az otthon csücsül a laptopomon vakmerően feltettem az MP4 lejátszómra; mondanom sem kell, hogy kész szenvedés volt. Természetesen a ténylegesen e-könyvek olvasására kifejlesztett gépekkel már nem ilyen faramuci a helyzet. Mégis a lapok susogásának, a könyv tapintásának valahogy misztikus ereje van, és a két párhuzamos utazás - mind a történetben, mind az úton - során megtett lépteit igazolják a hátrahagyott lapok, nem csak egy csúszka az egyik oldalon.

Könyvtári vs. Saját

Borítómániás moly lévén gyűlölöm, hogy ha megsérül egy könyvem fedőlapja. A környezetem idegeire megyek azzal, hogy amikor egy mikroszkopikus sérülést észreveszek, görög tragédiát kerítek az esetből. Ezért sem szoktam magammal cipelni a magán könyvtáram darabjait, helyettük viszek könyvtári darabokat. Sokszor kinevetnek, amikor mondom, hogy amúgy megvan otthon, csak kivettem egy másik példányt a könyvtárból, mert éppen erre a történetre esett gusztusom. Furcsa szokás, hiszen így is mint egy őrült vigyázok ezekre a kötetekre is, hogy ne essen semmi bajuk. Ha egy pszichológus szeretné visszavezetni a baj okát, miközben én egy kényelmes kereveten fekszem, szerintem jó pár órát kellene szánnia agyam ilyetén őrült szokásai kódjának feltörésére.

Novellák vs. Vaskos regények

Mindkettőnek megvan a maga előnye. Egy vaskos kötet jó harci fegyver is lehet, sőt a napi kondit is biztosítja. :) A novelláskötet pedig változatosságot biztosít és bizonyos szempontból időben betervezhetőbb, hiszen ha egy-egy történet épp kiteszi az utazás tartamát, nem kell pont a legizgalmasabb résznél félbehagynunk. Mini történetek tárházát biztosítja számunkra, amivel tetszés szerint tudunk gazdálkodni, és kiválasztani a nekünk éppen aktuálisan tetszőt, ami érzelmi állapotunkhoz illik. Míg a regények esetében kézenfekvően nem lapozhatunk el 100 oldalt, mert pl.: nem annak a szereplőnek a szemszögéből látjuk az eseményeket, akit kedvelünk; ha pedig mégis megtesszük értelmetlen lesz számunkra a cselekmény. Ha minden kötél szakad és mégsem jutunk dűlőre a dolog felett, egy huszárvágással megoldható ez a dilemma is, méghozzá egy verseskötet képében. :)

Bevállalod vs. Rejtegeted

Fontos kérdés, bevállalod vagy sem, hogy mit olvasol? Akaratlanul is megnéznek maguknak az emberek, és nem csak téged, aki olvasol a buszon/villamoson/metrón/trolin, hanem azt is amit a kezedben tartasz. Persze ennek a kiküszöbölésére is léteznek megoldási alternatívák, pl.: egy másik könyv levehető előlapjára cseréled ki az eredetit. Drasztikusabb megoldás, ha becsomagolod a könyvet. De tényleg megfelelő elterelő hadművelet ez? Megesett velem, hogy a mellettem ülő lány könyve CSAK azért vonta magára a figyelmem, mert újságpapírba volt becsomagolva. Persze, hogy kíváncsivá tett, hogy mit olvas ennyire rejtegetve, és nem én voltam az egyetlen, aki bele-bele olvasott a válla felett. És akkor itt jön a következő párosítás a Klasszikus vs. Kortárs irodalom kérdése. A rejtegetés sokadik alternatívája, amikor kiváltjuk azt a kötetet, amit igazán szeretnénk olvasni egy klasszikus, szépirodalmi művel. És mégis miért? Hogy műveltebbnek tűnjünk, okosabbnak, fontosabbnak, mint amilyenek vagyunk? Megmutassuk, hogy nem a napi, populáris, „tömeghányadék bestsellereket” olvassuk, miközben az ágy mellett mégis ezek tornyosulnak? Szerintem legyünk önmagunk, minden téren, még ha az az utazás közbeni olvasás is. bátran vegyük elő a Júlia számokat vagy a Háború és békét, ha arra támad gusztusunk, esetleg azzal szeretnénk bankot rabolni. :)