B&B a CW jóvoltából

Újra gyereknek érezhetjük magunkat és ennek átéléséhez nem kell Pán Péter szindrómásnak lennünk. Bűntudat nélkül élhetjük újra gyerekkoruk klasszikus történeteit felnőtt fejjel, új köntösbe burkolva; köszönhetően az amerikai tv csatornáknak. Korábban is megesett, hogy egy-egy mesét feldolgoztak élő szereplős filmben, majd rákattantak a filmgyárosok a mesevilág és az írók találkozásának, magyarázatot találva arra, hogy a mesealkotók honnan is merítették az ötleteiket (gondoljunk csak a Grimm című filmre, amiben a két testvér kalandjait nézhetjük meg a később általuk megalkotott mesehősök között, de rájuk való utalást találhatunk a Tizedik királyság című mini sorozatban is). Napjainkban ezekkel a történetekkel egyre inkább felnőtt korosztályt célozzák meg, két fajta üzenetet közvetítve feléjük: 1. attól, hogy kinőttél az oviból és az bedtime storykból még érezheted most is gyereknek magad, 2. kifogytunk gyerekek ez a helyzet, nem nő új fű a nap alatt, nem tudunk mást csinálni, csak újrahasznosítani, úgyhogy elégedjetek meg azzal, amit kaptok.

Be kell vallanom, nem rossz üzletpolitika, amit a külföldi csatornák és filmgyárosok művelnek. Egyre nagyobb réteget tudnak megvenni maguknak, vagy hogy stílszerűek legyünk mint a kisgömbőc gyere gyere, hamm bekaplak szisztémát gyakorolni a nézőkön. De ha már itt tartunk az olvasókon is egyaránt. Jött a Beastly- A szörnyszívű, először könyvben, majd filmben, szintén ezzel a szisztémával a Lány és a farkas (annak PR-járól már korábban írtam a  könyv horrorélménye kapcsán). Őket pedig követte az Once upon a time és a Grimm című sorozat, túllépve a könyvek kereteit szabad folyást engedve a rendezőknek.

Persze tudom, hogy több másik példát is hozhatnék, de most csak azokat említem, amikben magam is érintett vagyok. Az elmúlt év végén kapott el a láz az OUAT-al ami azóta sem csitult le. Most pedig elkapott egy újabb szenvedély, méghozzá a CW csatorna jóvoltából. Már több, mint egy hónapja dübörög az USA-ban a Beauty and the Beast, vagyis a Szépség és a szörnyeteg 21-ik századi újragondolása.

A világszerte nagy felháborodást keltett tavasszal a nézőkben a csatorna azon partizánakciója, amely egy kecses vágással megszűntette az akkor már a végső részeit rúgó L.J. Smith neve által fémjelzett Secret Circle (Titkos kör) szériát –ne feledjük az írónő felelős a Vámpír naplókért is-. Mindenesetre én jót vidultam a felháborodáson, mivel számomra eme filmes próbálkozás nem hogy adott volna hanem inkább elvett az életemből, méghozzá 22 borzalmas résznyi időt. Őszintén az egész adaptáció legizgalmasabb része az utolsó 30 másodperc. Ennyivel érte el nálam legalábbis, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Csöpögős volt, nyálas, sokszor érthetetlen és értelmetlen. Komolyan, ha csak azzal tudják elérni, hogy egy szereplő rossz útra térését átadják a nézőnek, hogy sötétítik a sminkjét, mivel a színésznő képtelen az egysíkúságán túllépni, arra kár időt, illetve szót fecsérelni. A goromba kommentek és átkozódó megjegyzéseket olvasva –amelyek a csatornát illették, alaptalanul azért, hogy szünetelteti a sorozatot (megjegyzem halkan inkább azért kellett volna kárhoztatni, mert leadták)- megakadt a szemem egy „kedves” üzeneten, ami azt taglalta, hogy „bla bla bla… remélem, hogy a helyette induló új sorozatotok a Beauty and the Beast jó sz@r lesz és a süllyesztőben végzi, és helyette inkább ezt az igényes …bla bla bla”. Ugye nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem? Mármint nem a leminősítésen, hanem magán a címen. Nem titok, hogy gyerekkorom, mit nekem gyerekkor életem kedvenc meséje a Szépség és a Szörnyeteg! Egyszerűen imádom, és még ma is képes vagyok bekucorodni elé, és nevetni, sírni és egyszerűen jól érezni magam, miközben nézem. Ugyanez a hatás a történet feldolgozásai során azonban hiányoztak eddig.

Hogy a CW 2012-es feldolgozása miben más, mint a korábbiak? Míg az elődök  inkább a tini és a YA korosztályt célozták be itt inkább a YA keményebb magja és a középkorúak korai sávját veszi célkeresztbe. Szintén a saját nézőpontomat hangoztatom, nem zárom ki, hogy tinik is szívesen fogják nézni, vagy éppen a 60-as nagymamák. De el tudok képzelni egy harmincas nőcikét, vagy egy húszas éveiben járó paintball őrült srácot is a tv előtt ülni, miközben ez a sorozat megy a képernyőn. És hogy miért is?

Mert nem csak csöpögős szerelem, hanem mély lélektani dráma, akció, humor, génmanipuláció, nyomozás és mindezek mellett mese egyvelege, amitől dögös, pörgős és megunhatatlan. Mindezek felsorolása után körülbelül a család összes generációja megtalálja benne a számításait, amivel az előző állításaimat már ki is pukkaszthatom mint a lufit.

A történet 9 évvel ezelőtt indul, mikor is a jogi felvételijére készülő Cat Chandlerrel találkozunk, aki pultosként dolgozik, hogy legalább a könyveire legyen pénze. Haza indulna a munkából, amikor észreveszi, hogy lemerült a kocsi aksija, és az édesanyját hívja fel, hogy fuvarozza haza. Minden a tervek szerint megy, kivéve, hogy édesanyja érkezését követően egy másik kocsi is érkezik két férfival, akik nem mondok meglepő dolgot, nem az Autó Klubbtól érkeztek. Cat édesanyját lelövik, a lányt pedig üldözőbe veszik az erdőben. Az utolsó percben egy ismeretlen lény menti meg az életét, akiről később az orvosok azt állítják, hogy csak a poszttraumás stressz és az agyrázkódás hatására képzelte, a gyilkosokat pedig valamilyen állat támadta meg. Catre édesanyja „kivégzésszerű” meggyilkolása akkora hatást gyakorolt, hogy pályatervet módosított és detektív lett New Yorkban. Megrögzötten keresi, hogy kik állhattak édesanyja meggyilkolásának hátterében, és mi volt a kiváltó ok, ami miatt meg kellett halnia. Ő képviseli a történet egyik szálát.

A másikat Dr. Vincent Keller, volt iraki katonaorvos volt. 2001. szeptember 1. és testvérei elvesztését követően lépett be a serege, bosszúszomjjal fűtve. Gyorsan lecsaptak rá, nemcsak tudása, hanem hozzáállása miatt is. Beleegyezett, hogy részt vesz egy kísérletben, amelyről kezdetekben csak annyit tudtak, hogy olyan vitaminok és gyógyszerek keverékét kapják, amelytől gyorsabbak, és ellenállóbbak lesznek. Azonban a kísérlet félresiklott, mert nem csak erősebbek lettek az alanyok, hanem harag és stressz hatására dühöngő fenevadakká változtak. Végül a vezetés úgy döntött, hogy több káruk származik belőlük, mint hasznuk, így az összes alanyt megsemmisítették. Vagy legalábbis úgy hitték, hogy mindet. Vincent New Yorkban bujkál. Miközben harcol saját démonaival és az emberiekkel is. Áldozatokon próbál segíteni több, kevesebb sikerrel, így hozza össze a jó szerencse vele Catet is. Egy gyilkosság áldozata mellett találják meg Vincent ujjlenyomatát. Később kiderül, hogy a férfi volt ott 9 évvel ezelőtt, amikor Cat édesanyját megölték, és valamit tud arról, hogy miért is kellett a nőnek meghalnia. A nyomozónőt fellelkesíti, hogy végre forró nyomra lelt a férfi személyében, Vincent pedig őrlődik, mert segíteni is akar, de fél a majd egy évtizednyi rejtőzést követően, hogy megtalálják, mindez mellett Catet is kivégezhetik, ha túl sok információ jut a birtokába. A kettejük együttműködését, barátságát és vonzódását követhetjük végig, megtűzdelve izgalmas bűncselekményekkel, összeesküvésekkel, államtitkokkal és kedvelhető figurákkal.

Meg kell vallanom azért féltem tőle. Maga a szereposztás már rettegéssel töltött el, hiszen Cat szerepében a Smallville örök Lana Langjét köszönthetjük, akit meg kell, hogy valljam, nem kedveltem. A történet során több most futó vagy éppen befejezett széria szereplőivel is találkozhatunk, szóval filmnézés közben azzal is játszhatunk, hogy fejben listát készítünk a vendégszereplőkről.

Amikor megnéztem az első promot megfogott magának az egész szőröstől, bőröstől. Kicsit húztam ugyan a számat az erős jelenet után, amikor a sötét, rothadó erdőben megjelent a félig árnyékba vesző arcú idegen. Majd jött a sablon szöveg az állat támadásról, és poszttraumás stresszről. Itt kissé elbizonytalanodtam, mivel elég állattámadást élhettünk át a Vámpír naplókban, és abból sem sült ki sok jó… De erről talán majd egy másik posztban. Kicsit klónozott sorozatra számítottam a csatorna eddigi allűrjei után, de pozitívan csalódtam. Nem csak a film és a színészek leptek meg, hanem a zenéért felelős kollégák is. Egy kis Snow Patrol és Florence & The Machine fogadott kezdésként, és a színvonal nem adott alább a  későbbi részeknél sem. Hétről hétre jobban bontakoznak ki mondatokból, gesztusokból és tettekből a két főszereplő egymás iránti fokozott érzelmei. Mellékszálként jönnek a bűncselekmények, és a háttérben megbújik a rettegés, mivel nem tudni, hogy mit akar a szervezet, miért fejlesztette ki ezt a brutális hatóanyagot, mikor likvidálják főhőseinket. Szívszaggató, ahogy Vincent az emberségéért küzd, Cat pedig támogatni próbálja, miközben neki is meg kell küzdenie a saját ördögeivel, a kíváncsisággal és a bosszúvággyal, ami detektívvé tette őt. Folyamatos kétségek között őrlődnek, feláldozzák magukat, az érzéseiket és közben a hitüket is próbára teszik. Ha valami igazán izgalmasra vágysz, és eleged van az agytágító műsorokból, amiket az itthoni csatornák ömlesztenek magukból megtaláltad azt, amit kerestél! Téged is magával ragad és nem ereszt a huszonegyedik századian irreálisan reális sorozat, ami akár meg is történhetne, mint a mesékben. :) 
Előzetes: