Vér és igazság – Patricia Briggs: A vér kötelez

„Hasonlóan a legtöbb olyan emberhez, akik a saját vállalkozásukat irányítják, én is sokat túlórázom, és reggel korán kezdek. Úgyhogy ha valaki az éjszaka közepén hív telefonon, ajánlom neki, hogy haldokoljon.

- Szia, Mercy – búgott a fülembe Stefan barátságos hangja. – Azt szeretném tudni, tennél-e nekem egy szívességet.

Stefan már nagyon régen túl van a haldokláson, úgyhogy nem láttam okát, hogy kedves legyek.”

És ezzel máris belezuhantunk a legújabb Briggs kötet hömpölygő árjába, hogy egy több órás izgalmas vadvízi evezésen vegyünk általa részt. Nincs itt hiány semmiben humoros, hátborzongató, szenvedélyes és mindeközben nem csak a főhős, hanem az írónő is jól veszi a felbukkanó sziklák között az akadályt. Mercy kezd felnőni vagány, több misztikus lény seggét szétrúgó elődeihez, még ha sokszor ő is a padlóra kerül. De nem csak vérfakasztásban és csonttörésben hozza a kvótát, hanem élő és élettelen szívek elrablásában is.

Honnan:

Szerettem az előző kötetet, így nem vitás, hogy kíváncsian vártam merrefelé növekszik autószerelő prérifarkas lányunk.

Pro:

A könyv már az első fejezeteivel meggyőzött arról, hogy az egész történetet szeretni fogom. Nagyon jó, dinamikus kezdéssel nyitottunk, ami kisebb szakaszok kivételével egészen a végéig meg is maradt. Az előző kötettel szemben, ahol bár elvétve voltak humoros epizódok és könnyed részek, ahol jobban kidomborodott Mercy személyiségének vagányabb és lazább hierarchiától és dominanciától mentes, mérgezetlenebb jelleme, itt már a kezdetekben ez az oldal lesz fajsúlyban. Ami véleményem szerint csöppet sem ártott a könyvnek. Egyértelműen sokkal jobban kezdem kedvelni a főhősnőt, aki nem azért izgalmas csupán, mert nő létére automobilokat szerel, szed szét és rak össze. Sokkal inkább a vakmerőségével, kitartásával, makacsságával és egyre növekvő fegyverarzenáljával kezd igazi fenegyerekké válni.

A történet egyáltalán nem döcög, szépen siklik előre, mint egy gyönyörűen kivitelezett áramvonalas sportkocsi, ami a kanyarokat is könnyed eleganciával veszi be és a felmerülő bukkanókra fittyet hányva dübörög előre. Nincsenek a történet szálában tripla csavarok, amik nem, hogy az élvezetet fokoznák, hanem éppen túlkomplikálttá tennék a sztorit, és ezzel csak fejvakarásokat okoznak az olvasónak. Egyszerű a szál és maga a megoldás is, ami mindenki előtt ott hever. És éppen az egyszerűsége miatt érdemel elismerő bólintásokat. Briggs a kicsi néha több, mint a sok elvét követte, és nem hiába. Míg az előző történet jól meg van csavarva, és még csomót is kötött rá a biztonság kedvéért, nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint ez a mostani szálvezetés. Lépésről lépésre halad a főhőse és vele egy ütemben az olvasó is, míg a válasz a lábunk elé nem hull, és rá nem jövünk, hogy a kulcs már rég a birtokunkba került. Az írónő elérte, hogy minden egyes részlet, elejtett mondat fontossá váljon ne csak Mercy életében, hanem a nyomozás szálát érintően is. Olyan az egész könyv, mint egy nagy gömb puzzle, csak a darabok elejtett mondatok, események, gondolatok formájában öltenek testet, amiket szépen darabonként felcsipegetve, a megfelelő helyre pászítva kapjuk meg a minden oldaláról jól szemrevételezhető egész képet.

Tetszett, hogy a beékelődő mellékszál, amiről először azt feltételeztem, hogy kihasználatlanul lebeg majd csak a levegőben és Briggs semmit sem kezd vele, milyen könnyen hozzásimult a fő szál vázához, azzal egységet alkotva, és megoldást kínálva a bűnös leleplezésére. Ezzel is látszik, hogy mekkora fejlődést ért el a cselekmény felépítésében.

Közben egyre jobban kibővül a misztikus lényekkel teli világról alkotott eddigi képünk is. Többet tudunk meg a vámpírok társadalmának belső szerkezeti felépítéséről, szokásaikról és életformájukról. És bár bevallásuk szerint semmibe veszik az emberi életet, amit annyival alsóbb rangúnak tekintenek a sajátjuknál, beigazolódik, hogy még a halálon túli örök életben is megmarad a hatalom utáni vágy oly emberi rákfenéje.

„Amikor letérdeltem imádkozni, mielőtt ágyba bújtam volna, megkértem Istent, hogy segítsen Warrennek és Stefannak elkapni a démont, mint az kezdett a szokásos fohászaim közé tartozni. Ezúttal Samuelért is hozzátettem egy imát. Pár másodpercnyi gondolkodás után Adamért is. Nem igazán éreztem úgy, hogy az ő hibája, hogy önalávető kis pocokká változtatott.”

Igazán ráfér az imádkozás a fiúkra, mivel igen nagy kalamajkába keveredett szinte mindenki. Lúdbőrös voltam annál a jelenetnél, amikor a démonidéző játszadozik Mercyvel. Hiába nem juthatott be a házba, szinte minden egyes másodperc ólomsúllyal zuhant nem csak a főhősnőre, de az olvasóra is, akinek szintén dübörög a fülében a vér az izgalomtól. Remekül megírt jelenet, szinte hallani lehet a felhasadó fém hangját, nyekergését, csikorgását, minden egyes ütést a falakon, ahol még a csönd is kísérteties, és nem hat megnyugtatóan senkire.

Az új szereplők mellett a régen megszeretett alakok sem kerülnek háttérbe. Így újra találkozunk Bennel a brit számkivetett farkassal, aki még okoz meglepetéseket és fejtöréseket személyiségével kapcsolatban. Előtérbe kerül Warren és ügyvéd barátjának kapcsolata és ennek viszonya a falka életével és elfogadásával. És természetesen Mercy mancsáért epekedő vérfarkasokkal is találkozunk, akik nem kevésszer okoznak hosszú szívdobogásos perceket főhősnőnk mindennapjaiban.

Kontra:

Negatívum a történet és a cselekmény tekintetében nem akadt, de a szívzűrök tájékán nem ilyen rózsás a helyzet. Pasifronton nem hogy egyre világosabb és könnyebb lenne a megoldás, hanem még inkább bonyolódik a probléma. Főhősünk eddig is dilemmázott két vérfarkas között, akik közt csak úgy szikrázik a levegő az erős birtoklási vágy és dominanciaharc miatt, a kettejük harcába most még harmadiknak egy vámpír is beszáll. Ennek kimenetelétől máris kezdek rettegni, nehogy úgy járjunk, mint Anita Blake esetében, ahol kötetenként hatványozódva jelennek meg az újabbnál újabb hímek. Ez pedig csak egy végeláthatatlan, konfliktusokkal és sok erotikus perccel gazdag masszává tenné a regénysorozatot. Amiből egy ilyen bőségesen elegendő. Így remélem, hogy Briggs inkább az egyediség és nem a birka szindróma mellett dönt!

Összességében egy nagyon kellemes könyvet kaptam a második Mercy Thompson történet formájában. Izgatottan várom, hogy hová fejlődik még a sztori és Briggs milyen irányba mozdul el főhősével, okozva ezzel csalódást, vagy reményeim szerint még nagyobb rokonszenvet.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 4,5/5

Kedvenc részek:

„– Az ő szíve máshol jár – szólalt meg Ben. – És még ha nem is így lenne, nem érdekli a te fajtád. De engem igen, és tettre készen állok.

– De neked nincs szíved – közöltem vele. – Csak egy tátongó lyuk a helyén.

– Ez csak egy újabb ok arra, hogy nekem add a tiédet.

Warren hátának döntöttem a homlokomat. – Nyugtass meg, hogy Ben nem flörtöl velem.

– Hé – felelte Ben sértett hangon. – Én kannibalizmusról beszéltem, nem romantikázásról.”

„A hosszú élet átka, hogy mindenki meghal az ember körül. Erősnek kell lenni ahhoz, hogy túlélj, és még erősebbnek ahhoz, hogy akard is ezt.”