Laurell K. Hamilton: Flirt

„- Azért jöttem, hogy feltámassza a feleségemet, Ms. Blake.”

Ezzel a mondattal kezdődik L. K. Hamilton legújabb Anita kötete, amivel azonnal magába szippantja a rajongókat, akiknek már tényleg nagyon hiányzott kedvenc Hóhérjuk. Hogy mit is kapunk ettől a falat történettől? Egy kis régit és egy kicsi újat: halát, szexet és sötét humort.

Honnan:

Jó ideje tart már nálam, hogy Anita Blake mindig szerepel az aktuális olvasások polcán. Hosszú kapcsolat a miénk. Elég döcögősen indult, majd nagy fordulatot vett, és azóta hullámvölgyeket, és hegyeket élünk meg mi ketten. Ő a saját életében, én meg abban, hogy átélhetem vele ezeket az epizódokat. Sokszor meglep, van, amikor már idegesít, utána elgondolkoztat, megnevettet, majd teljesen paff leszek tőle ismét. A lényeg, hogy sohasem unatkozom mellette.

Pro:

Hogy én mikor szerettem meg Anita Blake-et? Mi tagadás, nem a legelső kötetekben. Olvastam, izgultam, nevettem, de a katartikus élmény valahogy elmaradt. Vártam rá, ami végül megérkezett a Telihold kávézóban, és így a kedvencemmé is vált, majd következett az a bizonyos fordulat, ami miatt sokan elpártoltak. Nekem merőben új volt és meglepő, hogy mekkorát váltottunk, viszont ez a fajta  váltás eddig nem okozott számomra akkora nagy gondot. A.B. sorozatát nézve van egy „habos fürdő” előtti és utáni időszak, amiket lehet szeretni és utálni felváltva vagy egyszerre mind a kettőt. Személy szerint én mindkettő szakaszt szeretem. És hogy egy kötetben megkaptam őket egyszerre… Fergeteges!

Anita tanul. Méghozzá flörtölni. És nem is akárkitől, hanem Nathanieltől. Édesen, kalimpálva, itt-ott megtorpanva és ebbe-abba megkapaszkodva, zavarba esve történik a leckevétel, mint ahogy egy baba sétálni tanul. Mégis ezek a csetlések botlások teszik még szerethetőbbé a karaktert, akinek bár számos pasija van, mégsem tud mit kezdeni az erősebbik nemmel flörtügyileg. A helyzet pikantériáját az adja, hogy az írónő az alapötletet saját megesett történetéből vette, amit ki is bontott az utolsó oldalakon. Rendkívül tetszett, hogy bemutatta, hogy is született meg a történet alapja, milyen helyzet szülte azt, még ha nagyon is bizarr dolog elképzelnem az írónőt, amint az egyik hímnemű barátjával azon mesterkedik, hogy melyikük tudja jobban összezavarni szerencsétlen pincérfiút. J

„Tény, hogy sose volt erősségem a tetszés kifejezése. Ha valakivel járni akartam, akkor kipréseltem magamból valahogyan, de most, hogy Nathaniel kitanított, és már én is képes vagyok erre a tágabb értelemben vett flörtre. Ettől kellemesebb ember vált belőlem. Az is tény, hogy nehezen válhattam volna még annál is kellemetlenebbé, mint amilyen voltam. Szóval felfelé könnyebb volt elindulni, mint lefelé lett volna. De ez már az én szocproblémám.”

A kötet első fele nagyon gyorsan pörgött, miközben újra úgy éreztem, hogy még abban az időben járunk, amikor csak simán halottakat keltegettünk, és vitatkozgattunk Berttel, hogy melyik ügyet fogadjuk el és melyik az, ami már minden határt átszakít. Vagyis kellemes, otthonias hangulat vett körül a történet elején. Majd a közepe táján jöhetett a zaklatottság, a fenyegetés, zsarolás és a halál ígérete, ami ugye semelyik történetből nem maradhat el. És a végén jött a szex, a tényleges halál és egy kis természetfeletti, hogy megfűszerezze a történéseket. Vagyis szép ívet járt körbe nemcsak a főhősünk, hanem az események láncolata is.  Nekem ez a „novella” felölelte egymagában az egész eddigi sorozat vonalát, amivel Hamilton néni nagy nagy piros pontot érdemel tőlem.

És mindez azoknak is teljesen érthető formába öltötte testbe, akik még nem érték utol kedvenc vámpírvadászunkat, mint ahogyan én sem. Eddig 12 kötetet végeztem ki így mondhatnák, hogy biztosan nem élveztem a 18-ast. Nem érthetem, hogy mi zajlott le eközben, milyen sorscsapások érték a hősöket, hol, s mint áll Anita élete. Avagy magyarán: biztos lelövök magamnak bizonyos spoilereket. Jelentem az érzékeny lelkűeknek, semmi ilyen nem történet. Amennyi spoilerszerű van a történetben, azokat a fülszövegek elolvasásával is eldurrogtathatja magának az embere lánya, úgyhogy nem okoz álmatlan éjszakákat, hogy „Jajj én ezt nem szerettem volna tudni, nem lehetne visszacsinálni?” Nyugodt szívvel ajánlom minden egyes Anita kedvelő, szerető, rajongó embernek ezt a kis gyöngyszemet, mindazoknak, akik legalább 10 kötetet elolvastak. A 10-es szám azért fontos, mert egyik szereplő úriemberünk Micah a Leláncolt Nárcisszuszban jelenik meg, úgyhogy azért mégsem árt bizonyos szintű előismeret, azonban csak ennyi kritériumot írnék elő az olvasáshoz.

Kontra:

Anita mint anyaoroszlán védi meg a szeretteit, a szó szoros és átvitt értelmében is. Ami megérthető, de mégis bennem hagyta a tüskét. És ezért nem lett öt pontos a könyv. Valahogy ez a szintű ridegség taszított. Értettem, felfogtam és logikusnak is tartottam. De mégsem tudtam tőle elfogadni. Sajnálom, de ez van és pont.

Tudom, hogy a történet rövidsége miatt nem lehet minden egyes karaktert felvonultatni, és örülnöm kellene, hogy a két kedvencem szerepelt benne Micah és Nathaniel, de annyiraaaaaa hiááááááááányzott JC és Asher!!!!!!!  Nem tehetek róla az a fajta lány vagyok aki a feles megoldásokkal nem teljesen lesz elégedett, de hátha egy következő ilyen kis szösszenet csak róluk fog szólni. Had olvadjon az én pici szívem is teljesen el!

És ha már hiányok. A kötet elején teljesen bezsongtam, hogy juhééé lesz a végén az írónőtől is pár gondolat, meg még képregényt is kapunk. Három az egyben egy könyvön belül! Wow!!! De csalódottan lapoztam tovább, a könyvismertetőkön és Hamilton bióján át, mikoris a borító hátulja köszönt rám, HELLO!! és ismertette, hogy mit is rejt magában az, amit én már kivégezetem. Ráztam a könyvet, pörgettem a lapokat, és nem kattogott vagy csörrent semmi, mint a Kinder tojás, sajnos nem rejtett további meglepetést magában.

Összességében remek kis történet. Az egy pontot pont kedvenc főhősnőm személyével lőtte le a pálcikáról a vurstliban, amivel bár ő nyert én viszont kisebb veszteséggel zártam. Viszont nem kedvtelenített el annyira, hogy ne merüljek bele újra szörnyekkel teli világába, és bonyodalmakkal teli életébe újra és újra.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak!

Értékelés: 4/5

Kedvenc részek:

 „Persze, gondolom, ha a jóisten nem hallgatja meg a könyörgésed, akkor mással kezdesz alkudozni, a mennyeknél valamicskét alacsonyabb régiókban. Ha isten nem vesz tudomást rólad, már az ördög se tűnik annyira visszataszítónak.”

 „- Átlagosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.

- Ez a Büszkeség és balítéletben van, nem? – meresztett nagy szemeket Jacob.”