Vegyünk egy nagyvárosi nyomozót, aki kisvárosba kerül. Aki egész álló évben nem kívánt mást magának, mint, hogy nyaralni mehessen, és egyúttal kipihenhesse a munka fáradalmait. Aki feleségével együtt olyan dolgoknak szeretne élni ez idő alatt, amit nem tehetnek minden nap. És aki egy ilyen kaland után kórházban, betegágy mellett találja magát, ahol ő már nem, „A nagy felügyelő a gyilkosságiaktól”, csupán Monsieur 6. De lassan rá kell ébrednie, hogy a gyilkosság vidéken is gyilkosság, és mindenhol azonos dolgok hajtják az embereket. Amiért ölni is képesek.
Mint krimifalónak, azonnal rá kellett vetnem magam Maigret nyomozóra. Mármint a könyvére. Úgy véltem, hogy az eddigi beskatulyázott ízlésemet formálni, alakítgatni kell, méghozzá ha már A.C. és Poirot kedvelő léányzó vagyok kezdjünk egy belga íróval.
A felügyelő nyaralni megy. Nem meglepő, nekik is pihenniük kell, a sok gyilkossági ügy után. Előtte is már megtették mások, Poirot is ki akart kapcsolódni egy csöppet, Miss Marple pedig a reumáját kívánta kikúrálni az Antillákon. Csak azzal nem számoltak, hogy a gyilkosságok követik őket.
Szegény Maigret felügyelővel sincs ez másként. De hát mit tegyen, mikor felesége lábadozik, és már az összes fehérbort kipróbálta, amit csak a vidék kínált. A szokás hatalom, és felügyelőnk nem szeret tétlen lenni, még ha az utazás célja az is volt, hogy ne tegyen mást, csak lazítson. Útjába kerül egy furcsa eset, a zsebébe meg egy segélykérő üzenet, és ez mind elég ahhoz, hogy lángra kapjon a gyufaszál, izzani kezdjen a pipa, és vattaszerű felhők hirdessék, hogy aktuális nyomozónk gondolatai döcögősen, komótosan, de megindultak.Benyomások:
Nagyon hozzá vagyok szokva a mélylélektani elemzésekhez, a tökéletes jellemábrázolásokhoz, a folyamatos elemzéshez, és a tévútra vezetéshez. Talán az okozta a gondot a kötettel, hogy én is annyira a szokások rabja vagyok, mint a felügyelő, és a már jól megszokottól nagyon nehezen szakadok el? Nekem is a napi ütem, és kiszámíthatóság hiányzott? Vagy éppen ez a baj, hogy már előre lefektetett igényeim vannak? Meglehet. Mégis egyszerű, és átlátható a bűntényünk, és valahogy Maigret nem tudott éles logikájával lenyűgözni. Lassú, tyúklépésekben battyogó a történet, és maga a saját szakállra végzett nyomozás is. Sok esetben a kulináris élvezetek, a borozók, kávéházak, étkezések, piacok elterelték a figyelmemet arról, ami a lényeg lett volna, vagyis a gyilkosságokról. A bizonyítékok az orrunk előtt vannak, csak fel kell őket csipegetni, és azonnal összeáll a kép.
Ellenben szerethető a karakter. A nagydarab, örökké pipázó, szótlanságra kényszerített főfelügyelő, aki a kedvesnővérek közelében újra esetlen kisfiúnak érzi magát, és folyamatos rosszindulatnak van kitéve felesége szobatársától. Akinek visszatérnek az álmai arról, hogy orvos is lehetett volna. Bár szerintem jobban járt a szakmaváltással. Könnyed üdítő nyári hangulatot teremt az író, ami a hidegebb tavaszi napokon előrebocsátja a nyár ígéretét. Szinte érezni a tenger halk simogató hangját, az utcák forró páráját a bőrön, és a hideg fehérbor finom zamatát a szánkban. Egy gyilkossági ügy már csak „kellemes” mellékzöngéje az egész kirándulásnak.Kezdő krimi kedvelőknek meleg szívvel ajánlom. Vagy azoknak az öreg rókáknak, akik újra szeretnék élni első élményeiknek egyikét, amikor megfejtettek egy rejtélyt.
A könyvért köszönet az Agave kiadónak!
Értékelés: 2,5/5
Kedvenc rész:
„ - Behatoltál a kertjébe, ahol előző este kiteregette a frissen mosott holmikat… Nem ez az első eset, hogy átugrod a sövényét… A múlt héten meg kinyitottad a nyúlketrece ajtaját, és elvitted a két legnagyobb nyulát…- Soha nem vittem el a nyulait…- Határozottan felismerte az egyik nyúlbőrt, amit nálad találtunk…- Az én dolgom, hogy összegyűjtsem a nyúlbőröket…- Akkor is, ha még benne van a nyúl? ”
Szöget ütött a buksimba:
Viszont egy dologra számomra mégsem derült fény. A fülszöveg szerint a doktor szintén halálos balesetet szenvedett egy-két nappal korábban. Akkor mégis hogy volt életben? Félreírás, vagy egy újabb megoldatlan rejtély a gyilkosság titkain belül? Mindenesetre ez szembeszökött…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése