Minden
ember életében bekövetkezik egy elemi fordulópont, ami gyökerestől tépi ki az
addigi mindennapjaiból a büdös senki földjére, ahol vergődve, elhagyatva, a
biztonságtól és kiszámíthatóságtól megtagadva küzd a fennmaradásért. Vannak akik
elbuknak a küzdelemben, és vannak a túlélők. Mac túlélő. Túlélte élete
első nagy csapását, az életének egyik magzatzsinórját jelentő személy
elvesztését, a nővérét meggyilkolták. A gyász lépcsőfokait kiperzselte szívéből a
bosszú, ami egy idő után kezdi átvenni felette az irányítást, kezd második
személyiségévé válni, egy komor, nyers, ösztönlénnyé, aki csak a fájdalom, az
erőszak és a vér nyelvén ért. A déli szépség maszkja mögül néha már elő-elő
villan ez a feketét és vöröset kedvelő vadember, de még mindig erősek az
erkölcsös neveltetés, és a morálisan megfelelő magatartás falai. Egyre
veszélyesebb kalandok, egyre több titok, egyre több rejtett képesség és egyre
több bűn.
A
Mackel való utazás folytatódik, kérem a biztonsági öveket becsatolni, rázós
utazás következik.
„Mindenki, aki ér valamit, megtörik egyszer. Egyszer. Ha túléli, nem szégyen, nem bűn. Te túlélted.”
Több
éve már, hogy Moning Tündérkrónikák kötete először a kezembe akadt. Első
találkozásunk nem sikerült kifejezetten szerencsésen. Én előítéletekkel teli,
és fantasy túlcsordulásos időszakomat éltem, a könyvnek pedig csak annyi hibája
volt, hogy egy sorozat első kötete volt, amibe könnyen beleköthetett egy magamfajta
mufurc ember. Majd kapott még egy esélyt a sorozat, ezt követően pedig
a kötetek hazavándoroltak a könyvespolcomra, és, azóta is velem laknak. Még
akkor is zord voltam, de már kevésbé kötekedő, mivel nem nagyon akadt mibe
belekötni. A második kötetben tökéletes elegyet képez a komor hangulat, a veszély,
a humor, az erotika és az izgalom. A kötet értelmes történetvezetése, amely az előző kötet
puzzle darabjával tökéletesen passzol, - az írónő további munkáit már ismerve - a
későbbi kötetekben is megfigyelhető. Többek között ez teszi Moningot számomra a kortárs külföldi
fantasy irodalmának egyik csúcsírójává. A minőségi történetvezetés és írásmód
mellett a titkok kellő mértékű, és megfelelően időzített leleplezése jellemzi a
regényt, miközben egyre több kérdés vetődik fel az olvasóban, ami folyamatos
feszültséget generál, mivel megoldással az utolsó lap elolvasását követően sem
rendelkezünk. A folyamatos frusztráció garantált nem csak a könyv, hanem az
egész sorozat olvasása alatt.
„A hazugságok leperegnek rólunk; az igazság az, amit a legnehezebb elhallgattatni.”
Macket
Dorothyhoz hasonlóan felkapta a forgószél, és ha nem is Ózhoz, de egy hasonlóan
irreálisnak tűnő világba sodorta. Ez a világ, még ha minden tényezőjében valóságtól
elrugaszkodottnak tűnt is kezdetben egyre több kérdésre ad reális magyarázatot.
Főhősnőnk újabb és újabb ellenségeket szerez magának, egyre több veszélyes
helyzetbe kerül, és ezen helyzetek nem csak az életét fenyegetik, hanem valami
mást is, amit még saját maga sem tud pontosan megnevezni. És természetesen ezen
veszélyes helyzetek meglehetősen sokszor kapcsolódnak megfejthetetlen főnökéhez, az örök ÁS-hez Jerico Barronshoz. Pörgő, akciódús jelenetekkel lesz
letehetetlen olvasmány, ezzel okozva álmatlan éjszakákat, szundítás mentes
szombat délutánokat, fogmosás mellett olvasással egybekötött reggeli
készülődéseket. Izgalmas, több-mint-aminek-kinéz karakterei teszik még
színesebbé a történetet. Az pedig csak hab a tortán, hogy maga a kelta
mitológia, a mondavilág tökéletesen illeszkedik a történetbe, vagy inkább
helyesebb, ha azt mondom egészíti ki azt.
„Utálom a szánalmat. A szimpátia nem olyan rossz. A szimpátia azt jelenti: tudom, milyen érzés, elég vacak, mi? A szánalom viszont arról árulkodik, hogy szerintük kudarcot vallottál.”
Ajánlom
mindazoknak, akik szeretik az erős, jól kidolgozott személyiségű hősnőket, akik
nem tökéletesek mindenekfelett, azonban igazi mindennapi túlélők, igazi
harcosok, miközben megmaradnak nőknek, gyermekeknek, nővéreknek és barátoknak.
És természetesen azoknak is, akik szeretik a gyerekes vitákba is bonyolódó férfi-női szereplőpárosokat, akik között akaratukon kívül is feszül egy vibráló húr,
még ha nem is bíznak meg egymásban. Ajánlom mindenkinek, aki minőségi fantasyra
vágyik, ami nem csak kizárólag erotikáról, hatalomról, rejtélyekről és vérről akar
olvasni. A sorozattal egy tökéletesen hangolt, kerek és egyedi regényciklushoz
juthat az olvasó, amelynek világától garantálom, hogy csak igen nehezen tud
majd elszakadni.
És ne feledjétek, maradjatok a fényben!
Értékelés:
Kedvenc rész:
„– Várjon egy pillanatra! Ki az az IYCGM?
– Akkor hívja, ha nem tud elérni a másikon. – A fogát csikorgatta.
– És az IYD?
– Abban az esetben hívja, ha a halálán van, Ms. Lane. De azt tanácsolom, hogy tényleg csak akkor hívja azt a számot, ha biztos haldoklik, különben én magam ölöm meg.”
6 megjegyzés:
Most olvasom a 4. részt, imádom a sorozatot :) Jó írás róla, nem hiába kapott ilyen magas pontszámokat molyon és goodreadsen :)
Én is most tartok a 4. kötetnél.:)
Hát igen jó kritikák születtek róla. Remélem, hogy a kiadó hamarosan hozza a folytatást is...
Az 5. és 6. rész már megjelent. Bár azzal nem vagyok tisztában, hogy a 6. rész még mindig Mac története-e vagy az már más.
Tudom, hogy megjelentek, már olvastam is őket korábban. A 6. rész Dani szemszögéből meséli el, hogy mi történik az 5. kötet után. :)
S az is ugyanilyen jó?
Igen! Nagyon mozgalmas, többet megtudunk azokról a mellékszereplőkről, akik az előző kötetekben háttérbe kerültek. És Dani igen vicces!!! :)
Megjegyzés küldése