Ha jön a hó kezdetét veszi a játék - Jo Nesbø: A hóember

Vannak olyan történetek, amelyek után az ember nem tud ugyanúgy tekinteni a dolgokra, mint korábban. Módosul a világról alkotott képe, és nem csak az író életről alkotott filozofikus gondolatai, a szereplők briliáns mondatai miatt. A regényben olyan abszurd, addig eszünkbe nem jutó morbiditással ábrázolnak valamit, lehet ez esemény vagy dolog, hogy amikor a való életben legközelebb találkozunk, vele akarva-akaratlanul a könyvbeli alternatíva bukkan elő tudatalattink süllyesztőjéből. Nálam kedves író úr elérte, hogy soha többet ne tudjak úgy gondolni a szénszemű, répaorrú pufók hóemberekre, mint ezelőtt. Nesbø gyilkosa kegyetlen, rendezett és nagyon beteg. Sokszor felmerülhet bennünk Hole mellett nyomozva, hogy mi is betegek vagyunk-e, hogy úgy próbálunk gondolkodni, mint egy sorozat gyilkos, vagy legalábbis igyekszünk megtalálni a logikát egy olyan dologban, aminek nem, kellene logikusnak lennie.

Gondolatok:

A skandináv krimikkel valahogy hadilábon állok. Jött a Tetovált lány trilógia, és már a csapból is az folyt. Ha akarja az ember, ha nem ehhez köti a skandináv krimik terjedésének és felkapottságának kezdetét. Így akármikor feljött a szó a skandináv írókra és az általuk írott regényekre mindig kivontam magam belőle. Emlékszem, amikor a szegedi Somogyi-könyvtárban tartottak krimi –hétvégét, és ezzel kapcsolatban a könyvtár egyik munkatársa beszélt a rádió esti műsorában a programokról és arról, hogy mely írók kerülnek inkább górcső alá. Természetesen kitért, hogy mostanában egyre inkább megnőtt ezen a téren a német írók és az észak európai országok szerzőinek szerepe, majd kitért a skandináv krimik felfutására. Na, én ennél a pontnál kapcsoltam ki a rádiót.

Olyan ez, mint amikor betör az édességpiacra egy új termékcsalád több ízzel, és már az agyadra mennek a hülye hirdetéseikkel, a feltűnő reklámjaikkal. Pedig tudod, hogy egyszer te is megkóstolod, mert édesszájú vagy aki nem tud ellenállni a nyalánkságoknak és ez is csak cukorból és csokoládéból áll, mint a többi. Csak éppen nem tudod eldönteni, hogy melyiket is vedd meg, míg valaki meg nem könnyíti a dolgod, és nem nyom egyet a kezedbe.

Szerintem nekem jó időben jó szerzőt adtak a kezembe kezdő létemre. Az se volt baj, hogy nem Hole első nyomozásába csöppentem bele. Nem okozott nagyobb fennakadást a történet szempontjából, és az író visszautalásainak, egy-két magyarázó mondatának köszönhetően azoknak a kis amatőröknek is összeáll a teljes kép, mint én.

Nesbø gyilkosára pavlov-i reflexként hathat Martin Starkjainak jelmondata a „Közeleg a tél”. Garantált nyálcsorgást váltana ki belőle ez az egyszerű mondat, társulva szadista, kiélezett gondolatokkal. Hiszen ahogy lehull, az első hó emberünk élesen lecsap, mint egy jégcsákány. És ahol jár, gombamód épülnek a hóemberek. Hóból, jégből, sárgarépából és néha emberi testrészekből. Meg nem értett gyermeki művész, akinek nem elég a természetben talált anyag sokszor a paletta kiegészül hússal, csonttal és cérnával. Zavaros mégis jól megkomponált, logikusan felépített játék, amit játszik. Megértéséhez hasonlóan különleges ember szükséges, mint ő.

„Skarre telefonja játszani kezdte a There She Goest a The La's-től.

– Az eltűnt személyekkel foglalkozó osztály az – mondta Skarre és felvette.

Mindannyian a fiatal nyomozót bámultak, míg az a füléhez szorított telefont hallgatta.”

Pro:

• Maga az ötlet és a „logikus” levezetés, miért is tette a gyilkos, amit tett.
• Folyamatosan figyelmeztetnem kellett magam olvasás közben, hogy ez fikció, nem megtörtént eseményeket dolgoz fel. Mégis nehezen hittem el, mert bármi megtörténhet.
• Hogy brutálisan kegyetlenek a kivégzések és a beállított kompozíciók. Mégsem árad belőlük az amerikai filmek bűze. Letisztult és fagyos, mint az első hó.
• A semmitmondó részletek, leírások és emlékek nem csak sorokat töltenek ki, hanem kulcsszerepük van. Pl.: szélcsengő
• Kidolgozott, megfáradt, őrült jellemek, akik pengeélen táncolnak.
• Hole szarkazmusa és logikája. Szerethetetlen mégis szerethető figura.

„– Uramisten! – Hagen könyöke az asztalra koppant, és a kezébe temette az arcát. – És mi alkalmaztuk ezt a nőt! Tudja, mit jelent ez, Harry?

– Nos. Minden idők legnagyobb botrányát. Bizalmatlanságot a teljes testülettel szemben. Valamint fejek hullását a legfelsőbb szinteken. Hagen nyitott egy rést az ujjai között, és Harryra pillantott.

– Köszönöm a precíz összefoglalót.

–  Igazán nincs mit.”

Kontra:

• Hamar rá lehetett jönni, hogy ki az elkövető, a homályosítások ellenére is.
• Átláthatóak a szereplők, hiába játsszák tökéletesen a szerepüket és hazudnak, ha kell.
• A végén Hole átment James Bondba. Tör-zúz mégis a veszteséglista csekély az eredmény viszont vitathatatlan.

Értékelés: 4,5/5

Kedvenc rész:

„A kocsi mellett egy vészjósló tekintetű idős férfi állt.

– Rendeltem egy vontatóautót – közölte.

– Igen, hallottam, hogy mostanában nagyon népszerűek lettek – mondta Harry és kinyitotta a kocsi ajtaját. – Csak egy kissé nehézkes velük a parkolás. Alig helyezkedtek el, egy ráncos ujj kopogtatott az üvegen. Harry leengedte az ablakot.

– A kocsi már úton van – mondta az öreg. – Itt maradnak és megvárják.

– Tényleg? – mutatta fel Harry az igazolványát.

Az öreg pillantásra sem méltatta a kártyát, helyette az óráját leste.

– A kapuja túl keskeny ahhoz, hogy elvontatással fenyegető táblát helyezhessen ki – tájékoztatta Harry. – Küldetek majd valakit a közlekedésrendészeti főosztályról, hogy csavarozzak le a jogtalanul kitett figyelmeztetést. Tartok tőle, hogy egy jókora bírságot is a nyakába sóznak majd.

– Mi?

– A rendőrségtől vagyunk.

Az öreg az igazolvány fele kapott, majd gyanakodva összehasonlította Harryt a képpel.

– Rendben van, ezúttal szemet hunyok a dolog fölött. Elmehetnek – morogta az öregember savanyúan es visszaadta Harrynak az igazolványt.

– Egyáltalán nincs rendben – közölte Harry. – Most azonnal felhívom a közlekedésrendészetet.

Az öreg dühösen meredt rá. Harry felbőgette a motort es újra az öreghez fordult: – Maga pedig itt megvárja őket.

Amikor elhajtottak, a visszapillantó tükörben meg elcsípték az öregember döbbent tekintetét.”