Irodalmon innen és túl - Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Nyáry Krisztián könyve balzsam a léleknek a mindennapok forgatagában. A fáradt utazó leteheti nagy puttonyát, kinyújthatja elgémberedett tagjait, egy nagyot sóhajtva megadhatja magát a múltnak, életeknek, szerelmeknek, csalódásoknak és halálnak. Napjaink bulvárlapjai, napi botrányai mellett megnyugvást talál az ember, hogy voltak/vannak még szép életek, és akárhogy is próbálják leplezni megrendítő, furcsa esetek is, amik nem korunk „friss” termékei.

„Fedák Sárival kötött házassága alkalmával sportzakóban jelent meg az anyakönyvvezető előtt, amiért az egyik tanúja megrótta. A válasz így hangzott: „Szmokingot csak premierre öltök.””

Fedák Sári és Molnár Ferenc

Az olvasó egy mély fejesugrással veti bele magát már az első oldaltól kezdve a költők, írók életébe, és csak szeli a hosszakat lankadatlan, mert a következő oldalon egy még szívszorítóbb, még humorosabb, még megrendítőbb történet bontakozik ki a sorok kusza szövedékéből. A végén pedig megdöbbenve nyugtázza, hogy biz elfogytak a lapok és ezzel a történetek is. Az embereket belülről fűtő késztetés, hogy minél jobb belátást nyerjenek mások életébe nem új keletű dolog. Régen pletykáltak, leveleket írtak barátaiknak a botrányokról, megrettentő társasági eseményekről, ma ezek tisztjét átvették a szennylapok és a bulvárműsorok, amelyek valóságtartalma igen vitatható. Irodalmi bulvárnak emlegetik a szerző könyvét, de nem az. Igaz régen volt neves emberek életébe enged bepillantást nyerni, de mégsem szemérmetlen módon, mint ahogyan azt napjaink riporterei teszik. Nyáry tisztáz, kiemel, nyugtáz, megerősít, és sok esetben leszedi a hályogot az emberek szeméről, eltörli a több évtizeden át belénk vert tanmeséket. Ezzel újfajta emlékművet emelve a kötetben szereplő alakoknak és azok életének.

„Hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem magát.”

Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona

Az olvasó még inkább a szívébe zárja az eddig általa csak műveik alapján ismert embereket, akikről talán még néhány életrajzi adat is dereng. Akik hasonlóan éltek, szerettek csalódtak és szenvedtek, mint minden más halandó, hiszen ők is csak emberek voltak. Közelebb hozza őket, életet lehel a már halott alakokba, mozgással, dinamikával töltve meg az életüket, amik mint apró színdarabok kerülnek a szemünk elé. Olyan korszakokba csöppenünk, ahol naponta többször is írtak egymásnak levelet a párok, azok eljuttatása a másikhoz viszont bonyodalmakkal, szervezéssel és szemfülességgel járt. Egy kapcsolat történetét több száz levél hordozta magában, amelyekkel volt, aki a feje alatt került végső nyughelyére. Ahol még számított, és volt értéke, hogy megszerezzék a diplomát, egy jó helyet, havi tisztességes keresetet, és csak ezt követően ugrottak bele a házasság intézményébe, vagy csak ennek meglétével ugorhattak abba.

„Zelket a tragédia élete legszebb versének megírására ihlette. Irén emlékére íródott elégiája, a Sirály az örök gyász vallomása. Évekig nem írt más verset, de ezt sem engedték kiadni ezért a két sorért: „nem láttam holt arcodat, /kifosztották a gyászomat”. 1981-ben halt meg, sírkövére Borsos Miklós egy fehér márványsirályt faragott.”

Bátori Irén és Zelk Zoltán

Az olvasónak meglesznek a maga kedvenc történetei. Molnár Ferenc házassággal lezárt kapcsolata, Karinthyék „olaszos”, veszekedésekkel és viszonyokkal tarkított házasélete, Mikszáth-ék és Benedekék tiszta több évtizedes szép házassága, ami csak a sírba szállással ért véget, vagy még azzal sem. A szétszakított szerelmesek, akik soha többé nem láthatták egymást mások kegyetlensége miatt: Radnóti, Szerb Antal, Sárközi György, Zelk Zoltán. Babits Mihály és Szabó Lőrinc furcsa éjszakai megállapodása, ami Török Sophie további sorsáról döntött. A könyv negyven szerelmi történetet és életet követ nyomon és zár le, az olvasó viszont több ezerben is el tudna veszni. Nem csoda, hogy a könyv meghozza az olvasó „étvágyát” a szereplők művei iránt és azok válnak „hiánycikké” a kor bestsellerei helyett. Újfajta reneszánszt indíthat útjára. Nekem pedig csak egy kérésem van Önhöz kedves Nyáry úr, még többet, ha lehet mielőbb!

Értékelés:

Kedvenc rész:

„Mikor megkérdezték, miért csap patáliát a férje félrelépései miatt, amikor ő maga sem hűsége, ezt válaszolta: „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm.””

„Sok nyilvános botrány után az írót megkérdezték: a sok veszekedés, hűtlenség ellenére, mi köti Arankához? „ A kíváncsiság” – mondta az író. – „Az, hogy kiszámíthatatlan és sohasem unalmas. Hogy nem tudható, mi lesz a következő lépése. Mint amikor egy vadász párducra vadászik, és ráfogja fegyverét, de az csütörtököt mond. És a vadász utána ugrik egy késsel a kezében. Ott harcolnak életre-halálra, menekülés nincs. Az egyiknek bele kell döglenie, különben nem érdekes a játék.” „

Böhm Aranka és Karinthy Frigyes

Amihez még meghozta a kedvet a könyv…

Sárközi Mátyás: Párban magányban

„Csak másvalaki jelenlétében tudunk magányosnak lenni? Előfordulhat, házasságra azért választ az egyik fél olyan személyiséget, hogy mellette lehessen egyedül? Mekkora fokú intelligencia kell ahhoz, hogy elviselje a másik magányra vágyódását? Furcsa párokat alkot a sors. De lehet, hogy ennek a párnak a tagjait nem a sors, hanem a saját menekülésvágyuk, identitáskeresésük, a többségi társadalom béklyói kötözték egymás mellé, hogy most már egy harmadik utat, a közös utat, a férjét mindenben támogató és előnyben részesítő írófeleség és a zseniális költő közös útját teremtsék meg az utókornak: Babits Mihály és Tanner Ilona házaséletének útját.
Többféle dokumentumból, naplókból, magánfeljegyzésekből, memoártöredékekből és versekből formálta meg, rakta össze Sárközi Mátyás ennek a párnak közös történetét. Ami bár egyedi, de ha végigolvassuk, látjuk, hogy általános érvényű is. A szerepek felállítása, elfogadása és eljátszása kötelező kompromisszumokkal – ez minden páros játék alapszabálya.”