2013. július 16., kedd

Amikor előtörnek a szavak nem menekülhetsz - Tiffany Reisz: A szirén

Bejegyezte: Inka dátum: 21:25 0 megjegyzés
Vegyünk egy elsőre rémisztőnek tűnő, spontán, lobbanékony, idegesítő, lelkiekben megtépázott, emberi roncsokat magához vonzó és mélylelkű erotikus regényírót, ő Nora Sutherlin. Adjunk hozzá egy komor, hideg, előítéletektől duzzadó, megtört, hajszolt, és bűntudatos szerkesztőt, Zach Eastont. Szórjuk meg egy fiatal, egyszerű, izgató, elérhetetlen, erkölcsös, szerelmes gyakornokkal, vagyis Weselyvel. Díszítsük egy titokzatos, szadistával, aki a kettősség fogalmának fizikai megtestesülése, és egyben Nora volt domja, a misztikus Søren. Bolondítsuk meg egy kis dominanciával, hittel és vágyódással. Keverjük meg lovaglópálcával, csak a hatás kedvéért, és jó keményen rázzuk össze, próbálva nem okozni sérülést, csak mámoros pillanatokat. Ez mind A szirén. Egy könyv, ami túlmutat mindenen és mindenkin, ami, vagy aki az erotika műfajába tartozott vagy írt.
Honnan:
Sok jót hallottam róla. Angelika beszámolója pedig véglegesen megadta nekem a végső lökést.
Gondolatok:
A könyv, ami megér egy misét, sőt ha rákapsz az ízére hithű hívő válik belőled. Mi a titka Tiffany Reisznek, hogy fanatikussá változtatott? Az, hogy a tömegtermelés korában tudott egy zseniálisan összetett, érzelmileg mély, bódítóan dögös és ostorcsapásszerűen sokkolót alkotni. Én személy szerint már csak húzom a számat, amikor az újabbnál újabb „erotikus” könyvek gombaszerű szaporulatáról értesülök. Aki ismeri az olvasási igényeimet, amik nagyobbak mint a Grand Canyon tudják, hogy nem villog a fejem felett a felirat, hogy CÉLKÖZÖNSÉG, ha erotikus irodalomról van szó. Nekem szükségem van valami plusz betétre, ahhoz, hogy el tudjak merülni ebben a műfajban. Azonban Reisz buja és elszánt főhősnőjével megnyert magának.

„- Én a könyveimben mélységet keresek, szenvedélyt, tartalmat.
- Szenvedély van nálam.”

Maga a történet is unikumnak számít, főleg a magasfeszültséget kiváltó fordulatoknak köszönhetően. Ez mellett viszont annyi rejtett apró, és olvasói lelket simogató részletet épít be a történeti szálba, hogy önkéntelenül is dorombolni kezd a könyvmoly piciny lelke. A kidolgozottság az első ezek közül a sorban. Tökéletesen árnyalt jellemeket kapunk, egzakt helyzetleírásokat, nem túl sok és nem túl kevés helyrajzzal, ami pont elég ahhoz, hogy szellemalakként egy fotelbe telepedj és onnan hallgasd a szereplők párbeszédeit. Annyira magába ragad a könyv, hogy könnyedén materializálódsz a cselekmény láncolatában. Másrészt az írónő eléri, azt, amit mások nehezen, vagyis nem árulja el túl korán magát. A burkolt utalások csak a történet végén nyernek értelmet, ezeket csöppenként adagolja, mint mérget a véráramba egy kegyetlen királykobra. Túl részletes olvasóként (ami sokszor inkább átok, egy nem jól felépített regénynél) nagyon sok nüansztnyi dologra is felfigyelek, és raktározom. Ilyen például a Nora határidőnaplójában kotnyeleskedő Zach vizslatásának eredménye: G.F. Miami, ami néhány fejezettel később a „toleráns” Nora és a nagyszájú Griff közötti beszélgetés során értelmet nyer. De hozhatnék ezernyi más példát, amelyek a történetet élővé, mindennapossá és logikailag helytállóvá varázsolják. Az utalások és a szimbólumok játéka csábító elegy. Úgyhogy ezért hatalmas piros pont jár, vagy virgács, attól függően minek örülne jobban Reisz. ;)

„És bár két ember mélyen képes szeretni egymást, néha maga a szerelem nem elég. Csak addig áldozhatjuk fel magunkat egy kapcsolatban, amíg a végén már nincs mit szeretni, és nincs miért szeretni.

Érdekes dolog, hogy nekem néha a megszakadt jelenetek kimenetele izgatóbban beindítja a fantáziámat, mint a kitöltött pillanatok és sorok, amik szintén nem arcpirítóak, hanem heves klimaxos hőhullámokat idéznek elő. Sokféle buja, hardcore vagy brutális jelenettel szembesülünk a történet során, de mégsem a mostani trendszerű folyamatos „párzási rítusokkal” telített a kötet. Összességében 2 vagy 3 ilyen jelenetet tudtam összeszámolni, de még ezek sem teljesek. Sejtető, provokatív, vagy éppen érzelmi katarzist körülölelő jelenetek ezek, amelyek funkcionálisak, és nem csak a lapokat zabálják, hogy meglegyen a fix oldalszáma a történetnek. Az is érdekes volt számomra, hogy nem éppen a BDSM jelenetei voltak számomra a legkedvesebbek, bár fűszeres és vad hatásukat még sokáig nem tudtam a külön bejáratú házi mozim cséplőjéből kiiktatni, mégis Nora és Wes jelenetei dobogtatták meg hevesebben a szívemet. És kijelentem nem azért mert Wes vanília. Nekem ez a könyv a veszteség, a vágyódás, a bűntudat, és a szeretetéhség regénye, a szex csak másodlagos. Nem csak a szexről kellene szólnia a történetnek Nora, ahogy Zach mondaná, és Reisz is tartja magát az általa megalkotott morózus szerkesztő utasításához. 

A legjobban és leglekövethetőbben pedig Nora és Wes kapcsolatán járhatjuk nyomon ezeket a lélekre mért kegyetlen ütéseket. Az ő kapcsolatuk a „lehetett volna” címkét viseli, és ezzel az írónő az olvasó kezébe adja, nem pedig továbbképzelteti vele a „mi lett volna ha” pillanatokat. Tárcán nyújtja Nora elé a közösség által elfogadottnak titulált kapcsolatot, és ezzel egyúttal útvesztőbe is sodorja főhősnőjét, aki enélkül is tipródik eleget. Az ő jeleneteik finomak, eszméletlenül intimek, bensőségesek, így elsősorban az érzelmi oldal motivál. Ami frusztrációt vált ki Norában, ergo le kell vezetnie. De ha még meg is kapná ennek lehetőségét a fiútól még inkább kétségbe ejtené, mert nem az a mód lenne, amihez hozzászokott, vagy Wes veszítene magából egy darabot. Folyamatos kettősség marcangolja nem csak a főhősnőt, de Zachet és West is, ami szélsőséges cselekedetekhez sodorja őket. Hányódnak, szenvednek, elvesznek és ismét a felszínre törnek, mint minden ember. A szereplők tömör, fizikai megjelenésével érezzük kicsit magunkénak is az életüket, mert egyben hétköznapiak maradnak, nem rendelkeznek szuper képességekkel, nem olyannyira domináns és kirívó az anyagi helyzetük, hogy ne tudnánk egy-egy érzelmi helyzetükbe vetíteni önmagunkat.

- Akkor miért írsz rólam, rólunk, ha megsemmisíted a saját szavaidat?
- Azok nemcsak szavak. Emlékek. Szeretem olvasni, a kezemben tartani őket. Aztán elengedem. Legalábbis egy kicsit.

Imádtam a könyvet a könyvben. Nem csak említve van benne Nora regénye, hanem részleteket is kapunk belőle, ami memoár, fantázia és egy csöpet hazugság. Becsap, megvezet, az orrunknál fogva rángat Reisz, azt hisszük, hogy a regény Nora múltja, nem pedig a jelene vagy éppen a lehetséges jövője. És mégis bennem maradt egy kis motoszka kérdés: lehet, hogy mégis ezeknek a szövedéke? Mély emberi érzésekkel teli, amik meglapulnak a gondolatok útvesztőiben, és tovább élnek a könyv becsukása után is. Érdekes látásmóddal gazdagítja az olvasóközönséget az írónő. Nekem speciel rendkívül meghatározó élményt adott Nora Jézussal kapcsolatos elmélete. Eszméletlenül mellbevágó. Bár maga az a tény is, hogy egy játszótérre engedte a katolicizmus és a BDSM témáját, és hagyja őket barátkozni és játszadozni egymással. Számomra meghatározó írót és könyvet ismerhettem meg, amelyek felállították bennem a mércét, amiből mostantól nem engedek. Úgyhogy ezzel azt hiszem, hogy 99,9%-ban szűrhetem is az adott témában az olvasható irományok sorát.

Bármit is tett a kötettel drága Tiffany a szerkesztőd, megmaradt pulzáló és élettel telien dobogó szívnek, ami büszkén viseli a sebeit.


A könyvért külön köszönet az Egmont Kiadónak!

Értékelés:


Kedvenc rész:
„Rég volt, mikor utoljára hagytam, hogy egy férfi uralkodjon fölöttem. Mondhatni, hiányzik. „
„Olyan típusú nőnek látszott, aki elfeledteti veled a fejfájásodat azzal, hogy felgyújtja az ágyadat.”
„Szólj rám, ha már hallottad. Egy pap, egy rabbi és egy griffmadár bemegy egy szado-mazo klubba...”
„Vagy megfújhatom a kürtödet.
 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei