2010. december 30., csütörtök

Harry Potter vs Harry Potter

Bejegyezte: Inka dátum: 0:22 0 megjegyzés
Hogy mióta vártam a film megérkezését kicsiny hazánkba?
 
 Hát őszintén akkor lettem tiszta csiga, amikor megláttam az első felirat, és semmi nélküli szűz előzeteseket, és hirdetéseket, hogy nemsokára jön a világpremier. Valahogy kiverődött a fejemből, hogy ilyen is lesz majd nekünk novemberben, de tényleg. A hatodik résszel voltam úgy hogy majd megevett a fene, hogy lássam már, nézhessem már, és minden kis kocka előzetest, hírt, képet, morzsát felcsipegettem, ami lehullott közénk a filmesek asztaláról.

Utána durr, egy eszméletlen nagy csalódás volt első nézésre a film, ugyanúgy, mint az ötös, és a favorit négyes könyv feldolgozása is. Valahogy nem voltak az igaziak, hiányoltam belőlük a kedvenc részeimet, jeleneteimet, tudom nem mindenkinek a saját szája íze szerint készítik, no de akkor is. És speciel nagyon vártam Piton részletesebb emlékeit Jamesről, Siriusról, és Lilyről, ahhoz képest, amit kaptunk az ötös részben, vagy Ginny és Harry kapcsolatának bontakozását a hatosban, és nem csak azért mert nőnemű vagyok. Ez egy eléggé meghatározó momentum az említett kötetben, és jelentős következménye vagyon a hetes kötet vége felé, és történések időben kicsit távolabbi eseményei szempontjából is.

No de most felvérteztem magam, megnéztem az előzetest, amik ugye tv csatornáink reklámjaiban is fel-fel bukkanva rátámadhatnak a gyanútlan ajtó előtt elsétáló emberekre, hogy mozdulatban megdermedve álljanak ott még egy darabig. Szóval kivédhetetlen volt, legalább ennyi morzsa szerencsétlen utazóknak akik már a kezdetek óta együtt ténferegnek a torzonborz pálcás kölyökkel.

Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy amikor elkezdődött az egész reklámhadjárat nem csak a „part 1” eseményeibe kaptunk bepillantást, hanem már a jövő nyárra érkező második részbe is. Erről annyit, hogy hatásosan el lett húzva az a bizonyos mézesmadzag, mindenki orra előtt. Így egyre nagyobb lázban vártam a decemberi vizsgák végét, méltóképpen megkoronázva a jól megérdemelt stressz, és biflázás után következő szünet kezdetét vele. Előzetesen felfrissítettem az adatbázisomat, hiszen csak egy éve olvastam a kötetet utoljára, és azért nem lehet minden egyes apró részletre emlékezni ennyi idő távlatából, szóval előkerült a polcról a könyv, keveredve egy kis szociális joggal, „mizegymással”…

Előre már kaptam információkat, hogy a sok embert érdeklő kérdés „Mégis hol szakítják meg a szálat?”, nem máshol leledzik, mint a 622 oldalas történet 393. oldalán. Ami kissé meglepett, mert ahogy ránéztem így a könyvre az jutott az eszembe, hogy akkor basszus ez a rész is jól össze lesz csapva, attól függetlenül, hogy ketté szedték, mert hát döntő részét belesűrítik ebbe a részbe a kötet több mint felét.
De hát pozitívan kellett csalódnom, végre a harmadik rész óta, egy nagyon jó feldolgozást kaptunk SZERINTEM!!!

(INNENTŐL PEDIG SPOILERES RÉSZEK JÖNNEK AZOKNAK AKIK MÉG SZÜZEK TÖRTÉNET, KÖNYV, VAGY FILMÜGYILEG, HP TEKINTETBEN)        

Ahogy a sztori elkezdődött engem már azonnal megfogtak, és nem eresztettek a végéig. Eszméletlenül jó volt, hogy beraktak egy kis „felvezetőt”. A három jó baráttal kezdünk, - hogy stílszerűek maradjunk-, akik ugye készülnek elhagyni mindent amit szerettek. Hermione, ahogy kitörli magát a szülei életéből, a könyvben csak említve van, de így látni, ahogy képről képre eltűnik, nemcsak a fotókról, de az emlékekből, a múltból, jelenből, jövőből, nagyon megindító volt. Bár hiányoltam a Dursley család „búcsúzkodását”, kárpótolt a 7 Harry, a poénok, a Weasley ikrek, és az, hogy szó szerinti párbeszédek köszöntek vissza.
Eszmétlenül izgalmas volt a menekülés a halálfalók elől, motoron, levegőben, autópályán, alagútban, mindenhogy (belegondolva 3D-ben, körülbelül úgy érezte volna magát az ember mint egy közlekedési katasztrófa utolsó perceiben), félelmetes, és vérnyomásnövelő élmény volt.
Tetszett Hedvig vitézi halála, hogy szerencsétlent, nem a ketrecében „szunyókálva” érte a vég, hanem dicső, hősi halált holt, miközben Harryt védte. Viszont Rémszemet gyorsan letudta mindenki, hogy egyszer volt, hol nem volt, most pedig már nincs sehol. Ezt követően senkinek eszébe se jutott, még Harrynek se, hogy legalább a szemét, auror szakmára „biztató" volt tanára egyetlen megmaradt maradványát eltemesse. Szintén hiányoltam Sipor „pálfordulását”, vagy Lily levelét, és a régi karácsonyi fényképet.

Ront ahogy a kötetben itt is nagyon utáltam addig a pár percig, de a visszatérése itt is ütősre sikerült. Nem tudtam elképzelni milyen is lesz majd, hogyan oldják meg a horcruxból kijövő Harryt, és Hermionét, akit sokkal szebbnek lát ugye Ron, mint az eredetit, hát nem tudtam, hogy sikerül az amúgy sem csúnya Emmából még szebbet fabrikálni. Kicsit Twilightosan csillogósra, és waxszerűre sikerültek, de a hatást elérték vele.
 A másik jelenet, ami jobban tetszett, a három fivér története volt, amit nem is reméltem, hogy beletesznek, de lássunk csodát, mégis belekerült. És ami a lényeg, meseszerűen, kiskorom bábmeséire hasonlító formában, nagyszerű átmenettel, hollótollal, hollóröpüléssel, jó kis jelenetet kaptunk.

Bár volt aki azt mondta pörgősebbre vágyott, és nem látott benne sok humort, én –és nemcsak én, hanem a terem döntő többsége- sokszor kuncogott, és a mellettem ülő negyvenes hapsi aki majdnem a nyakamba ugrott, mikor Naginihez másodszor is szerencsénk volt, szerintem szemléltette, hogy volt izgalom, és ijedezés attól függetlenül, hogy ismerjük a történetet.
Nemcsak nevettem, vagy borzongtam meg a film alatt, hanem sokszor párásodott be a szemüvegem lencséje is, a legelejétől fogva. Megható, amikor szenteste a temetőben Harry megtalálja a szülei sírját, és kellemes karácsonyt kíván, futkos az ember hátán a hideg, amikor Hermionét kínozzák, és velőtrázóan sikít, a tehetetlen fiúk pedig lent toporognak a pincében, és az embernek együtt folyik a könnye a szereplőkkel, amikor a végén Dobby meghal. Fájóbb tőle az elválás, mint a könyvben, hiszen ott korábban nem tünteti őt fel az írónő, csak a kúriában jelenik meg, és szinte azonnal ezt követően hal meg. Viszont a filmben a történet elején okoz kellemes perceket a jelenlétével, talán azért is érint meg mélyebben a halála.

Vannak, persze hibák például azonnal az Odúban, landolnak Harryék, és így a Tonks szülők is kimaradnak, nem Harry találja meg R.B.A. Szobáját, vagy eléggé a vége felé ébred rá barátunk, hogy is fogta meg anno a cikeszt. Azt még nem értem most sem, hogy Greybacet, miért reklámozzák külön poszteren, amikor még annál a résznél sem jelenik, meg amikor a fő szerep az övé lenne, és követelné a zsákmányát Luciusztól. Helyette kapunk inkább egy kockás nadrágos valakit, akiről fogalmunk sincs hogy kicsoda.  

Pöttöm hibáinak ellenére, nekem többet adott a film mint amit vártam tőle. Nagyon jó kis könyvadaptáció volt. Nekem mostantól a 3-as mellett áll rangsorban, ami filmek közül a fő kedvenc. Feldolgozás alapján egy 4 és1/2-est adnék neki, de könyvhöz viszonyítgatás nélkül, mint Harry Potter film 5-ös. Ódákat zenghetnék még róla, de így is sokra sikerültem, aki teheti, nézze meg. HP fanoknak kötelező darab, aki meg annyira nem az, annak ott van a lehetőség, hogy lássa Harryt, és Hermionét együtt táncolni. Mi pedig elmerenghetünk azon, hogy mi is lenne, ha másképp alakulnának a dolgok…


 

2010. december 28., kedd

Akiket éjjel nappal...hallhatok

Bejegyezte: Inka dátum: 14:31 4 megjegyzés
Mostanában teljesen rájuk vagyok kattanva:

És ahonnan mindenkinek eszébe jut, hogy kikről is van szó:o):

2010. december 21., kedd

Rainbow fish

Bejegyezte: Inka dátum: 23:19 0 megjegyzés
Talán azért mert Keserű ébredést olvasok, és Mack mindent be szeretne színezni a világban, vagy csupán csak azért, mert mindig is akartam magamnak egy szép nagy akváriumot, éltem a lehetőséggel, és feldobtam a blogot, néhány színes "guppival". Miért ne, ha már van rá lehetőség?

Bár aranyhalaim voltak már, sajnos a kapcsolatunk nagyon rövid ideig tartott, hasonmód, mint közös életem a kaktuszokkal. De hát mitől félni, mikor ezek virtuális halacskák, csak nem purcantom ki őket. Nem???

Bár ha jobban belegondolok, mellettem a tamagocsi se húzta sokáig........

Begyűjtő bűbáj

Bejegyezte: Inka dátum: 23:10 3 megjegyzés
 

Túlságosan is Harry Potter világban élek, már megint, de mégsem mondhatom azt, hogy gyűjtögetek, mert ez nem lenne teljesen igaz. VÉGRE megszereztem azokat a köteteket, amiket már tavaly szerettem volna megkaparintani, de már nem lehetett beszerezni őket sehonnan sem:( 

 Szóval így karácsony környékén, bár most már egy petákom nem maradt (legalábbis könyvre szerintem nem elegendő 150 ft-os összeg) a jegyzettámogatásomból, de beszereztem a két kedvenc Anita Blake kötetemet, és a Vámpírakadémia 4.-ik kötetét.

Borzalmas szokásaim egyike, hogy ha könyvsorozatról van szó, akkor elsődlegesen a kedvenceket akarom begyűjteni, és általában ez nem az első kötettel kezdődő birtokbavételt jelenti. Így történhetett az is meg, hogy L. K. Hamiltontól az első saját könyvem nem volt más, mint a Telihold kávézó, a sorozat 4. kötete. De hát mit tegyek, még kezdő Anita olvasóként az volt a kedvenc könyvem, és az első 3 nem tett bennem akkora nyomot, hogy azokat is azonnal megvegyem. Persze, a cél csak az, hogy az egész sorozat meglegyen. 

Ezt követte a Gyilkos táncnak, és az Égő áldozatoknak a kedvenccé érése, és hát nagyon viszketett a kezem azért, hogy beszerezzem őket olvasás után. Akkor ért a kopp, amikor megpróbáltam megrendelni, és éppen nem volt kapható egyik sem. Helyettük előrevásároltam a még nem olvasott könyveket, hogy legalább fizikai valójukban olvashassam, amikor, már túljutok majd a 10. köteten. Odáig azóta se jutottam el, azóta sem.

Megtorpantam a 10. sokak szerint vízválasztó kötetnél, ami nem mondom, hogy nem tetszik, de néha sok, hogy egyszerre 5-6 ember van egy ágyban, egy időben, egymáson.  Nem mindig van az ember tömegszex hangulatban, így csak hangulatonként kerül kezem ügyébe manapság az egerem, és esek neki az e-booknak, lehet, hogy ez is lassít, meg az, hogy dupla kötet???? Pedig Anita sziporkázik, meg minden, de mégsem haladok vele, és közben jönnek egyre másra más írók, más hangulatok, és újraolvasások. Például Harry Potter hátulról előre.... Igen -igen 7. kötettel kezdve, folytatva a 6.-al és így tovább. Igen érdekes, hogy egyik pillanatban szinte minden közeli szereplőt elvesztettünk, a következőben, pedig újra körülvesznek bennünket.

Tehát begyűjtő hadjáratom eredménye lett az előbb említett két íromány, valamint Richelle Mead könyvsorozatának legújabb kicsiny hazánkban megjelenő kötete. Pont egy éve ismerkedtem meg, az írónővel, és Rose Hathaway temperamentumával. Jónak ígérkezik vizsgaidőszak vége felé újra felvenni a történet szálát, főleg azok után, hogy a megelőző kötet, nagy kedvencé vált. Izgalmas lesz olvasni egy másik Dimitrijről, aki mohóbb, fékezhetetlenebb, és szenvedélyesebb lesz, mint valaha.

Szóval polcra fel, majd onnan le, egy jól irányzott Invito könyv felkiáltással!


2010. december 17., péntek

Szörnyű kis hörcsög

Bejegyezte: Inka dátum: 11:39 0 megjegyzés
Bár nagyban egy adag csábító tananyag fölé görnyedve kellene ücsörögnöm, a szokásos kis tanulósarkomban, mégis itt vagyok, és pötyögök a billentyűzeten.:)

És mégis miért? Hogy válaszoljak Francica aranyos bemutatására, a blogján. Hát igen én is nagyon várom a jövőbeni eszmecseréket, egy-egy kötetről, amit a kezembe mer adni a gyűjteményéből, vagy dacolva csak azért is elolvasok, és utána mikor a kritikámat kéri, egy pillanat múlva azt mondja, hogy inkább ne mondjak semmit, mert minden az arcomra van írva. Majd két három perc téma terelgetés után, egyszer csak kitörik belőle, hogy "Na mondjad!", amit vagy egy óra hosszas előadás folytat a részemről, ő meg "Jaj!", "Nem is!", "De olyan cuki!", "Hülye vagy!!!", megtoldásokkal fűszerez.

Hát igen nem tudom, én sem, ilyenkor, hogy is vagyunk mi meg egymás mellett....
Régen volt már az, amikor megkért, hogy ajánljak neki valami olvasnivalót, ha már annyit olvasok, (bár nem értette, hogy miért is szeretek annyira.... húúú de régen volt már ez), szóval jött, és megállt a könyves szekrény előtt, én meg elkezdtem neki sorolni, hogy szerintem mi miért jó, és juuuuuuuuujjjj a Jane Eyre kötetet el kell vinnie, meg az Értelem és érzelmet is, meg....
Ezt követően elkezdtem zaklatni, hogy mi hogy tetszik, és mikor mehetek, és cserélhetem ki a köteteket, újabbakra, amik szerintem tetszenének neki. Tisztára mint Grigg amikor a fantasy irodalom remekeit ajánlgatja Jocelynnak, a Jane Austen könyvklubban. Úgy látszik, hogy ezt ő fenyegetésnek vette, mert azonnal elkezdte olvasni  Charlotte Brontë kötetét, amit végül kiderült nem is tudott letenni... hát igen régi szép idők, mennyit változtunk azóta. Más könyvek, más stílusok, más ajánlások, így köszönhetem neki pedig én Karen Roset, meg Anita Blake-et.

Francica többet olvas mint én a "szörnyű kis hörcsög", aki gyűjtöget, mindent bespájzol magának, és elteszi későbbre, rosszabb napokra.:)
Olyan vagyok mint a tavaszi időjárás, hol borongós, hol napos, esős, viharos, változékony, lobbanékony. Lehet, hogy valamiért az elején még epedek, de utána, már csak nyűg a hátamon (példának okáért Twilight, aminek a végén már igazán szenvedtem, de erről majd máskor). Szóval azért állnak nálam sorban a könyvek, filmek, animék stócban, mert egyrészt időm nincs rá a félévi hajtás miatt, másrészt, viszont az alaphangulatom nem füllik hozzájuk. Így szépen lassan gyűlnek gyűlnek, majd egyszerre mintha tornádó kapná fel őket el is tűnnek, mert egy pillanatnyi elmezavar nyomán mindennel végzek napok alatt.

Szóval ezért méteres most is az olvasólistám, tele megkezdett, félbehagyott kötetekkel:P
Na asszem pillanatnyilag ennyi voltam, vár a tömény gyönyör, a szerdai vizsga anyaga képében.
Jaj és Francica, nem örülsz jobban mint én... Itt nem tudsz Leállítani:P

2010. december 16., csütörtök

Nagy kedvenc: "A KIRÁLYNŐ"

Bejegyezte: Inka dátum: 22:37 2 megjegyzés
/Agatha Christie/
Egyik kedvenc írónőm, ki is lehetne más, mint a krimik koronázatlan királynője Agatha Christie.:o)
Hogy hogy is bukkantam én rá? 
Kiskoromban  nagyon szerettem a könyveiből készült filmadaptációkat. Majd olyan 16-17 évesen barátnőm testvérének a könyvei között megtaláltam a Feketekávét. Elvittem haza magammal egy kis délutáni kikapcsolódás gyanánt, nem is sejtve, hogy milyen hatással is lesz rám ez  a döntésem. Menthetetlenül beszippantott, mind az írónő, mind a stílus, és végső soron maga a műfaj is. A kötetet számos másik is követte, szépen sorban, egyik a másik után, addig addig, amíg a helyi könyvtárban már nem volt olyan könyv tőle amit még nem olvastam volna. 
Szépen sorban követték egymást, a legjobban dicsértek, amik sokszor nekem mégsem azt adták, amit vártam pl.: Az ABC- gyilkosságok, de volt olyan is közülük ami a "félős polcra" került közülük, és nem csak a körülmények miatt ahogy olvastam pl.: Tíz kicsi néger.  És hogy is történt ez az ominózus olvasás?                                                                                                                                                                       
"Nyári este, kint vihar van, a szél csak úgy szaggatja a nagy diófát az udvarban, és a diók kopogva hullanak az üveg tetőre, miközben a lámpa fénye megremeg. Így olvastam én azt a részt amikor a sötét szobába lépked főhősnőnk, és a „vizes kéz” megérinti a nyakát…. Hangulata volt, az már biztos. Remek krimi, az első öt kedvencem között van."
 Hát igen lehet, hogy nem a legmegfelelőbb pillanatot választottam a legizgalmasabb rész olvasásához, de hatásos volt annyi szent, maradandó élmény örök életre. Mint ezt a kötetét is Christie egy gyermekverssel kezdi, és nem  tudom, hogy alakult, de általában azok a művei, amik egy - egy mondókával kezdődnek valahogy jobban a szívemhez nőnek.
És hát persze ott vannak az örök szereplők Miss Marple, és Poirot, a legendás nyomozók, valamint nagy kedvenceim Tommy és a drága Tuppenc.
Miss Marple elmaradhatatlan motringfonalaival, és ismerősei jellemvonásainak "felismerésével", olyan dolgokra is ráébred, amik másnak álmában sem jutna eszébe. Poirot pedig szürke agysejtjeivel, és csalhatatlan kopószimatával minden ügyet felderít.
  /Geraldine Mcewan/
Menthetetlen, és örök szeretet köt így hát a drága Agathához, és könyveihez is, de nem csak hozzájuk, hanem a filmadaptációkhoz is. Tudom sokan kritizálják, de nekem  Miss Marple Geraldine Mcewan, aki nagyon jól játssza a fontoskodó, motringfonalakkal bajlódó, időskorú vénkisasszony szerepét, aki mindig mindenbe beleüti az orrát, láb alatt van, és mindenkiről egy öreg ezredes, egy csapodár szolgáló, vagy egy maszatos kisfiú jut eszébe. Nem is sejtjük sokszor milyen fontosak is ezek a párhuzamok. Az új könyvadaptációk hibáit én is látom, hiszen sokszor akkor is színre lép a drága öreg hölgy amikor nem is kellene, hiszen az adott kötetben nem is szerepel pl.: „Balhüvelykem bizsereg…” c. könyvben, mégis a filmbe beleírták, hogy nagyban kocsikázik Tuppencel, de meg kell, hogy valljam, lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mégis a film jobban tetszik, mint maga a kötet. Sokkal izgalmasabb, és fordulatosabb történetet hoztak ki belőle a producerek, és a forgatókönyvírók, mint ami maga a kötet volt. (Megesik ez máshol is lássuk például a Vámpírnaplók sorozat, és                                         
könyv esetét).Sokszor pedig túlmodernizálják a történeteket ahhoz képest, hogy még csak az I. vagy a II. világháború utáni Angliában vagyunk. Mégis sok esetben maga a film megnézése vezetett arra, hogy a kötetet is elolvassam amilyen gyorsan csak tudom, néhol csalódtam, a filmhez képest pl.: Az alibi, néhol viszont kellemesen csalódtam, és egy kedvenc könyvre bukkantam általa pl.: Gyilkosság a paplakban esetén.
Szó mi szó, menthetetlenül megszerettem az írónőt, és stílusát is.És mint jó baráthoz illik másokat is megfertőztem vele, ami viszont nem is biztos, hogy olyan nagy baj.


A mostani időjáráshoz igazodva, kikapcsolódásként ajánlom:

Fülemüle-villa
És hogy miért.....
" Délutáni kis gyilkolásra, lopásra, ármánykodásra szomjas olvasóknak kifejezetten ajánlom. Szomorkás, esős délutánokon egy csésze forró tea mellett kiváló időtöltés."
A hóesés nincs kizárva;)


"Firkálgatok"

Bejegyezte: Inka dátum: 21:29 0 megjegyzés
Hogy mégis mennyire jó ötlet az, hogy én is elkezdek blogolni, és rászabadulok az emberiségre azt nem nagyon tudom, majd megmondják mások helyettem. De barátnőm nyüsztetésére elérkezettnek érzem valamelyest az időt, hogy nekikezdjek a saját blogomnak. Elsősorban könyvek, filmek, animék lesznek porondon, amiket szeretek, vagy szeretnék, hogy megszeressek, több kevesebb sikerrel.
Szívesen megfogadom mindenki tanácsát, hogy mit lenne érdemes megnézni, elolvasni, időt áldozni rá, de sokszor, mégsem ítélem úgy meg az adott dolgot mint maga az ajánló. Túl kritikus vagyok, bár amíg nem szóltak nem láttam magam annak. Mindenben látok egy kis hibát, a jó dolgok mellett is. De szerintem az a jó olvasó, néző, aki meglátja azokat a nüansztnyi kis hibákat is amik akadnak -és miért is ne akadnának, hiszen semmi sem lehet tökéletes- az általuk kedvelt dolgokban.

Ennyit így első körben. Első firka kipipálva:)
 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei