2011. április 7., csütörtök

Anita a férfiakról az Égkék bűnökben

Bejegyezte: Inka dátum: 23:19
Egyre több férfi jelenik meg Anita életében, és egyúttal ágyában is. Választani nagyon nehezen lehetne, és hát igen az olvasó is (legalábbis Én) úgy van vele, hogy az éppen aktuális a legszimpatikusabb, igen, most őt szeretem! Mindegyikben van valami különleges, édes, szerethető dolog. Sokszor pedig még ez az egy dolog sem nevezhető meg bennük, az egész lényük megfogja az embert, köt rá pár csomót, és nem engedi többet elszakadni magától.
A következőkben néhány idézettel jellemezném, ezeket a karizmatikus, széles palettán mozgó férfi egyedeket, némelyiket humoros aspektusban á’la Anitásan. :o)

Jean-Claude:
 
„Jean-Claude karcsún és egyenes derékkal állt mellettem, ragyogón mosolygott rám, és én imádtam ezt a mosolyt. Őszinte volt, vagy majdnem, nem az a tanult, udvari gesztus, amivel évszázadok alatt feltankolta a repertoárját, hogy egy pillanatra se essen ki soha a szerepéből. Általában minden mozdulata kiszámított volt, a spontán reakciót még hírből se nagyon ismerte.”

„Visszafogtam magam, és nem ugrottam a nyakába. Pedig még a lélegzetem is elállt: pattanásig szűk bőrnadrágot viselt combközépig érő csizmával, első pillantásra fel sem fogtam, meddig tart a csizma, és hol kezdődik a nadrág. De ezt már megszoktam, ahogy az inge fazonját is, azt a rengeteg fodrot meg zsabót az ujján meg a galléron, ilyesmit hordhattak a tizenhetedik században. Vagy legalábbis mindig így képzeltem. Csak a színe volt más, mint amit megszoktam. Ezt a szemkápráztatóan élénkkék árnyalatot még sosem láttam rajta, olyan szinten hangsúlyozta szemei kékjét, hogy beleborzongtam. Arca hibátlan és észvesztő. A megtestesült álomsrác, akit csak nő megteremthet magának éjjel, álmában, hogy aztán hajnalra izzadtan, szétrandalírozott ágyneműben ébredjen zihálva. Jean-Claude túl szép volt, hogy igaz legyen. Érzékisége ve-szedelmesebb, mint egy légikatasztrófa. „

Jean-Claude és Asher:

„Jean-Claude orgánuma az örömöt és a kéjt fejezte ki érzékletesebben, Asher a komorabb érzelmekben vitte a prímát.”

„Mindketten a hátukon hevertek, de amíg Asher a pusztulás bukott istenére emlékeztetett, addig Jean-Claude valami egészen másfajta istent idézett rengeteg fekete haja ébenkeretbe vonta a sápadtabbnál is sápadtabb arcát, ajkai enyhén elnyíltak, szempillája meg mint valami fekete csipke. Akárha valami nagy szenvedély után egyszerűen csak álomba merült volna, még a lába is fel volt húzva kissé, mintha szánt szándékkal kitárulkozna, hogy az ő nagy gyönyörével hetvenkedjen. Csak Jean-Claude tudott még meghalni is ilyen szemrevalóan. „

Damian:

„Igaz, hogy fegyvertelen volt, a hatás azonban így is gyilkos: égővörös haja selymesen hullott le a vállára, mintha vérbe mártották volna. Szeme lehetetlenül zöld, egy macska is büszkén bevállalta volna, és annak ellenére, hogy vagy hatszáz éves is elmúlt már, istentelenül jóképű volt. Még ha nem is élt. Zöld pólója csak kiemelte villogó szemeit, fekete szövetnadrágja és a lakk félcipő pedig nem a különleges alkalomnak szólt, így érezte jól magát. Az Európából bevándorolt vámpírok zömének nem jött be a laza amerikai módi, a farmer és edzőcipő. Jobban bírták a kopogóst. „

„Finoman szólva halálra rémisztett a tény, hogy a hobbiállatom egy vámpír.”

Jason:

„– Honnan a fenéből tudjam? És különben is, rég voltam bilincs nélkül társaságban.
– Tessék, használhatod az enyémet – húzott elő egy bilincset Jason a dzsekijéből.
­- Mi a francnak mászkálsz te bilinccsel a zsebedben? – ráncoltam a homlokom.
Aztán gyorsan kapcsoltam. – Jajj, ne, inkább nem akarom tudni. Meg ne mondd! – Táncos vagyok, Anita – vigyorgott. – Vetkőzöm a színpadon, tudod. És mindenféle segédeszközt használok a műsorban. Egyrészt örömmel hallottam, hogy nem a privát szerelmi élete miatt hurcol magával mindenhova egy bilincset; másrészt viszont mit művel egy sztriptíz-táncos bilincsekkel? Miféle holmikat vetnek be ezek a Bűnös Vágyakban a színpadon? Vajon mivé fajult a műsor? Jajj, stop, inkább ezt sem akarom tudni!”

„Olyan ártatlannak tűnt, mint egy ma született kisfiú. De csak megjátszotta. Nagy show volt az egész. Jason már évek óta maga mögött hagyta az ártatlanságát, több puncit fogott már, mint kilincset. „

Micah:

„Vele csókolózni olyan volt, mint levegőt venni, ösztönös, kivédhetetlenül szükséges az életben maradáshoz. Micah annyira más volt, mint a többi férfi az életemben: kivárnom sem kellett, hogy vajon kívánom-e, magától értetődően tapadtam a testére, amint a közelembe ért. A Nimir-Raj-jom volt, ami többet jelent bármilyen felszentelt köteléknél, házasságnál, papíroknál, oltárnál, eskünél. Egy életre szól, megmásíthatatlanul. „

„Általában Micah karja elegendő otthonos meleget biztosít, és a plüssök mehetnek szabadságra, lent szoktak bulizni a nappaliban a kanapén, de most szükségem volt Sigmund szeretetére is. Egy plüss állat elvégre feltétel nélkül szeret, nem hányja a szemedre, hogy túlságosan is vérszomjas vagy, esetleg, hogy ma azért eléggé meggondolatlanul cselekedtél. Jó, eddig még Micah sem tett soha ilyesmit, de vele bármikor számítani kell rá. Az nem lehet, hogy egyszer ne nyissa ki a száját.”

„De most itt van nekem Micah. Vele kezdem megtanulni, hogy az embernek igenis időt kell szakítania arra, ami fontos. Nem hagyom magam, kinyesem az életből azt a kis boldogságot, amivel szolgálhat, mert ha nem ragadok meg mindent, akkor a mindennapok taposómalma bedarál. „

Richard:

„A tekintetünk összeakadt egy röpke sóhaj erejéig, amivel igyekeztem valahogy palástolni, mennyire a híve vagyok még mindig. Legszívesebben csak bámultam volna, annyira eszeveszetten jóképű volt még ezzel a töketlen hajjal is. Aminek mellesleg annyi előnye azért volt, hogy nem vonta el az ember figyelmét a met-szett arccsontokról és a kis gödröcskéjéről az állán, ami olyan helyesen meglágyította a nagy macsó összképet. Válla széles, mint egy bokszolóé, csípője ha nem is karcsú, de keskeny. Richardra amúgy sem illett volna a karcsú jelző. Robosztus volt, mint egy görög isten. Vagy mint egy amerikai focista. „

Micah kontra Richard:

„Micah nem vitatta. Soha nem próbált meggyőzni vagy vitázni, amikor tudta, hogy igazam van, vagy esetleg nincs, de neki sem. Richard bezzeg... Richardnak a vita volt a lényege, rögeszméje szerint a világot már azzal egy szebb és jobb hellyé teheti, ha sokáig mondogatja, hogy szebb és jobb. És nagyon akarja. Sajna, a dolgok nem így működnek, a makacsság a világon vajmi keveset változtat. Ahogy a düh és az öngyűlölet sem. Egyszer talán majd ő is belátja. Egyszer. Talán. És egyszer még akár önmagát is elfogadja végre. Csak épp sanszos, hogy én akkor már sehol sem leszek. Mármint az ő szempontjából. „

Zerbrowski:

„Az üzenet vége azért meghökkentőre sikeredett: NYUGI, NEM HALT MEG SENKI, DE HA VAN IDŐD, HÍVJ. DOLPH SZABIRA MENTKÉT HÉTRE. SZERETLEK, ZERBROWSKI. A szeretlekre nyilván felszaladhatott a szemöldököm, mert. Caleb szinte mentegetőzésbe fogott.
– Szó szerint írtam. Eskü, hogy ezt mondta az a zsaru.
- Oké, tudom. Zerbrowskinak fura a humora. Már ha humornak lehet ezt nevezni”

2 megjegyzés:

finch írta...

Khm, hát, erotikusra és forróra sikerült ez a bejegyzés, főleg a képek....Hajaj:-)
Hátha majd, (egyszer vmikor!) el akarom olvasni a káma-szútrát, ezt a könyvet mindenképpen hozzáveszem!:D

Inka on 2011. április 11. 18:41 írta...

Szerintem a Káma-szútrára semmi szükséged nem lenne akkor ha ezt elolvasnád:P
Főleg azt a kötetet, amit most olvasok...

Megjegyzés küldése

 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei