Lehetne az is a post címének folytatása, hogy "ami megrengette az
irodalomba, a kiadókba és az emberek ízlésébe vetett bizodalmamat". A könyv,
amit úgy reklámoznak, hogy „amiről mindenki beszél”. És tényleg. Sajnos.
Valahogy sehogy se tudtam menekülni előle. Erről beszéltek mellettem a buszon, a
csoporttársaim, amikor arról volt szó, hogy ki mire költi a jegyzettámogatását,
a televízió híradásai és a normál napilapok. Ez utóbbi esetében annyi
pozitívummal, hogy dél Amerikában betiltották, egyes helyeken pedig csak
becsomagolva lehet árusítani, és meg kell jelölni, hogy felnőtt kötet. Vagyis egyfajta
stigmává vált ez a könyv, mindenkin magán hagyva a jeleit, ilyen-olyan formában.
De mi áll mögötte? Miért vezeti már hónapok óta a sikerlistákat a legtöbb
online könyvkereskedés oldalán?
Honnan:
Fogadásból. És mert annyira mazochista vagyok.
FIGYELEM! A
bejegyzést 18 éven felülieknek ajánlom!
A fodrászommal beszélgettünk a múltkor a könyvekről,
kiadásokról, és hogy manapság mindenki elkezdett írni. Döntő többségében azok,
akik nem tudnak. Ma már nem a megírom helyetted korszakát éljük, hanem az
átírom másét. Elindult egy korszak, ahol kielégítetlen háziasszonyok kezdtek a
fakanál mellett írogatni az álmaikról, mások pedig továbbgondolva, vagy tovább
nem gondolva, csak megerőszakolva az ő történeteiket megélik saját
„sikereiket”. És erre vevők is akadnak. Természetesen nem azonnal, mert lennie
kell egy meggyőző kampányhadjáratnak is. És a már jól megrágott és kiköpött
csontról úgy látszik, még lehet értékes húst a népnek dobni.
Twilight vagy
sem?
Szerintem ez egy nagyon hülye kérdés, pedig mindig
felvetődik, amikor szóba kerül a könyv. Általában azt a választ kapom, hogy nem,
ez sokkal másabb és több annál. De könyörgöm, amikor egy író úgy mutatja be a
művét, hogy nagy szerelmese az Alkonyatnak így papírra vetette, hogy ő hogyan
képzelné a két főhős kapcsolatát, ami nem a „meg szeretnélek enni” hanem a „meg
szeretnélek dugni” filozófián alapul és a férfi főhős nem vámpír kórtól, hanem
más lélekölő körülményektől szenvedő milliomos, akkor nem állíthatja senki azt,
hogy NEM EZ NEM OLYAN. Már sokan számba vették a hasonlóságokat, és
párhuzamokat a történetek szálai között, így nem áll szándékomban ezek
részletezésére kitérni. Számomra nevetséges volt az életmentés, aminek
cselekmény szempontjából komolyabb, nagyobb horderejű jelentősége nem volt, nem
úgy az original történetben. Itt a legtöbb olyan megmozdulás, ami ott érthető,
és magától értetődő, -köszönhetően a természetfeletti vonalnak- értelmetlen.
Mivel nincs jól átgondolva a szálvezetés ezért sok esetben ezek az elemek
feleslegesek is. Nem attól alávetett alany valaki, mert folyamatosan csetlik
botlik és pirul. Valamint az előbbi esetében ennek a tulajdonságának
köszönhetően még nem kerül folyamatos életveszélybe.
Kérdés, hogy akkor is annyira nagy lenne-e a könyv körül a
felhajtás, hogy ha ez az információ nem merült volna fel az írónő részéről,
vagy elsüllyedt volna a többi középszerű erotikus történet feneketlen kútjában?
Tapasztalatlan
kislány/alávetett nő
És akkor térjünk a drága Anára. Aki csak véletlenül kerül
az interjúztató szerepkörébe, de helyette bárki mást is beküldhetnénk az
utcáról. Ana különlegessége annyiban áll, hogy 10 pirulás per perc rekordot tud
felállítani, folyamatosan bénázik (bár ha jobban megfigyeljük az első fejezet
után csak egyszer történik vele ilyesmi, és még magas sarkú cipőben is tud
közlekedni), és szereti a klasszikus irodalmat. Vonzereje körülbelül annyi van,
mint egy három napos használt zokninak, és azzal kelti fel egy multibilliárdos
figyelmét, hogy folyamatosan Nem Uram! Igen Uramozik!. Ezzel pedig azonnal
megkapjuk a megkaphatatlan, kívánatos nők netovábbját. Könnyű, olcsó, bármelyik
közértben beszerezhető „termék”, ami nem üli meg a fogyasztó gyomrát. Christian
számára azért is vonzó, mert hogy a szavaival éljek: „Soha életemben nem találkoztam még ilyen izgalmas nővel.” WTF?
Akkor apám nem jártál még soha életedben társaságban. Még ha kreatív lenne,
vagy folyamatosan változó érzelmi hullámvasút. Ehhez képest viszont Ana
körülbelül 3 alaptevékenységre szorítkozik: 1: vagy nyavalyog a szex miatt, 2. vagy
tervezgeti Christiannal a szexet, 3. szexel Christiannal. Mi benne az izgalmas?
Mondjuk a betörés, birtoklás, és az ellentmondás, amivel életében először találkozik
Mr. Grey? Ez meghökkentő dolog lehet, annak, aki először nem a saját belső
köréből választ játszótársat, akikről tudja, hogy a saját szabályai szerint
idomulnak hozzá, azonos „érdeklődésűek” és tuti elfogadják a szabályokat. Ugye
milyen fura, hogy mások nem harapnak rá azonnal az ajánlatra, és furcsának
találják, a számára oly köznapit. Milyen érdekes!
Esetleg Ana vonzerejét az ízléses és magas értelmi
színvonalról tanúskodó szókészlete adja? Hiszen minden kifinomult és művelt, irodalom
szakos diplomával rendelkező nő olyan mélyenszántóan fejezi ki magát, mint a „Szent basszantyú” kifejezés. Annyi
„egyedi” és ostoba szóhasználat után annyiban egyetértettem Christiannal, hogy
ráfér egy kiadós verés a leányzóra.
Aláírni/elfutni?
És akkor a szerződés, amitől a hajamat tépetem. Hülyeség
egyrészt szerződésnek hívni egy olyan iratot, ami semmilyen kötő erővel nem bír
a két félre, így nem is tudják/akarják érvényesíteni a benne foglaltakat.
Inkább illene rá a Használati útmutató, vagy Szabályzat kifejezés. Ezzel a
körülötte felmerülő hercehurca megadja az olvasó napi „kínomban röhögök” adagját.
Ana folyamatosan azon jojózik, hogy akkor mit is csináljon, aláírja-e vagy sem,
mert ha nem ír alá, akkor elhagyják (!) ha meg aláír, feladja önmagát (!). És
ilyenkor szerettem volna a fejemet a falba verni. Elhagyják? Elhagyni valakit
akkor lehetne, hogy ha tényleg kapcsolatban állnának, ami ad egy, nem áll fenn,
ad kettő, ha Christianon múlna nem is állna fenn soha. Eléggé világosan
körvonalazva van, hogy milyen „kapcsolatot” is szeretne vele kialakítani a
férfi, ami nem virágos, bombonos, gyertyafényes vacsorás meghitt, nosztalgikus
viszonyt jelent. És tegyük hozzá, hogy ennek ellenére nagyon is bejön neki ez a
felállás, sőt, ha jobban megnézzük, nem is lenne idejük annyi minden más
mellett erre. A feladni önmagam, és az elveimet is nagyon nem állja meg a
helyét. Mégis mit adna fel, amikor nincs kialakult képe a számára elfogadható
szexuális formákról, így folyamatosan mások véleményére kíváncsi, hogy nekik ez
elfogadható-e vagy sem, mert neki is csak akkor lesz az, hiába is szereti, amit
tesz, vagy éppen vele tesznek. Ami pedig végképp nem fér a fejembe, hogy min
gondolkozik annyit, amikor az átbeszéltek szerint módosított szabályok mellett
már majdnem mindent végigcsináltak, ami abban a rohadt szerződésben le van
fektetve? Ja és azt még megemlíteném, hogy bármikor ki lehet szállni, és több menekülési
kiskaput is tartalmaz! Érthetetlen. Ésszerű megnyilvánulása azonban ennek az
izgalmas, megfontolt és intelligens nőnek, hogy mindent magában tart, bőg, majd
levélben közli, hogy mennyire szemét az a pasi, akinek az előbb még mosolyogva
mondta, hogy milyen fantasztikusan is érzi magát, és milyen jó volt, hogy elfenekelte!
’-.-
A sérült lélek
Christian Grey az örök sötét, sérült férfi karakter, akit
csak egy ártatlan, szerény lány menthet meg az őt körülvevő démonoktól.
Természetesen ez a lány megmagyarázhatatlan módon hat a férfire, aki morc, és
önérzetes, de hogy ha a lányról van szó, majdnem minden elvét feladja és ezzel
egyre inkább saját magát is. Na persze. Ilyenkor jutnak eszembe azok a fajta
ponyvák –előre is elnézést mindenkitől, aki szereti ezt a fajta sorozatgyártmányt-
amelyek elején egy félig vagy teljesen pucér mellkasú kigyúrt pasi
ül/fekszik/térdel/áll, aki mellett egy félig alélt és többnyire szakadt ruhájú
nőci ül/fekszik/térdel/áll. Ezekben természetesen egy szűz lány szerepel, aki
találkozik egy zordon többségében skót felföldi (számomra érthetetlen, hogy
miért annyira vonzó a skót szoknya, talán, mert könnyebb a vetkőzés?) harcossal,
akit kiment az emlékek kusza, sötét örvényéből és örökre egymáséi lesznek. Nem
ismerős?
Elég a lelki sérülés, és, hogy csak ezáltal érdekes a
karakter? Mert Mr. Grey külső vonzerején kívül ez lenne az egyetlen ütőkártyája
az írónőnek, de még ezt sem dolgozza ki normálisan. Egy érzéketlen a saját
szabályai szerint játszó, erős férfi karakterrel izgalmas és menthető lenne a
hanyatlástól a történeti szál. A manikűrözött kezű, férfimodell szépségű, és
nem épp keménykezű kényúr szerepében villogó, „vaníliával” is beérő főhős
azonban csak annyi vonzerővel bír, mint egy félig leengedett lufi a vurstliban.
Hiába vonják be sötét mázzal, ettől még akkor is csak kezdőpályás „kismuffin”,
számomra az eddigi legsikerültebb sötéten veszélyes férfialak mellett, aki nem
más, mint Jericho Barrons, aki a
mércén egy 10 emeletes izgalmas többkrémes csokoládétorta. (Nyamiiii!^^)
Pedig ő még nem is az erotikus irodalomban indult, mint versenyző…
Különleges
csemege?
És akkor a szex. A legtöbben meglepődtek, hogy Amerikában
ennyire népszerű lett a felvonultatott játékszerek és „szokatlan” aktusok sora
miatt. Mi ennyire vonzó benne? És mi annyira újszerű? Komolyan, amikor a kezembe
vettem a könyvet, azt hittem, hogy olyan dolgokkal lesz teletűzdelve, amikre
még legbujább álmaimban sem mertem volna gondolni. Ehhez képest amit kaptam…
Tömegtermék. Lehet, hogy velem van a baj, mert nem rengetett meg, vagy másnak az
újdonság erejével bírnak az ilyen jellegű dolgok, nem tudom, de szerintem ugyanezt
a színvonalat 80%-ban bármelyik erotikus könyvben megkaphatjuk, és még jobban
kivitelezett formában. Vagy most üt vissza, hogy annyira kib@szottul nyitott
vagyok mindenre, és már nem ütközöm meg semmin? A BDSM vonulattól vártam volna
valami idegvégborzolót, de az is csak az alap, kezdőcsomagot tartalmazta. És
bár sokan gyomorforgatónak titulálják, számomra csak egy jelenet volt
kiakasztó, a többi jelenet szexi érzetét, pedig elvitte a szereplők közötti
párbeszéd. Sajnálom, de nálam még mindig Ward
vezet ezen a vonalon V és Jane
jeleneteivel, ami az mellett, hogy mély érzelmeken alapszik, szexi, izgalmas és
tényleg sokszínű. Nem csűrve tovább a szót nekem ezen a téren harmatgyenge volt
azok után, hogy milyen felborzoló érzékiségekről hallottam/olvastam a könyvvel
kapcsolatban.
Mindezek ellenére vagy mindezekért már egy életre
befészkelte magát az erotikus irodalom berkeibe a könyv és jelenleg dobogós
helyet foglal el. És a rajongók kielégítésére, akik már azon búsulnak, hogy
vége a kedvenc trilógiájuknak megnyugtatásul szolgálhat, hogy nemsokára
elkezdik készíteni a könyvadaptációt. Bár, hogy milyen színészi kihívást
találhatnak benne a meghallgatáson részvevők számomra kérdés. Mindenesetre
rajongók milliárdjainak már borítékolt szerelmes leveleit tudhatják magukénak.
(Ha nagyon gonosz akarnék lenni inkább borítékolt bugyijait mondanám.) És már
az is előre elkönyvelhető, hogy olyan filmklasszisokat fog majd maga után
taszítani, mint az Emanuell, az Elemi ösztön, vagy a 9 és ½ 7, amikben tényleg
megvan az a belső izzás, ami ebből a történetből hiányzik…
Értékelés:
Kedvenc rész:
A legjobb kérdés
és a legjobb (félre)fordítás. Oroszlánkirály=Kings of Leon és a Lángoló szex=Sex
on fire, mert erről a magyar azt se tudja, hogy eszik-e vagy isszák.
„Ön meleg, Mr.
Grey?”
„-Szereted a
klasszikus zenét? -kérdezem. Talán itt a ritka alkalom, hogy megismerjem egy
kicsit.
-Eklektikus az
ízlésem, Anastasia, Thomas Tallistól az Oroszlánkirályig. A hangulatomtól függ.
És neked?
-Nekem is. Bár nem
tudom, kicsoda Thomas Tallis.
Egy pillanatra
felém fordul, magamon érzem a tekintetét, de máris az utat figyeli.
-Tizenhatodik
századi brit zeneszerző. Tudor-kori templomi kórusmuzsika. -Rám vigyorog.
-Tudom, hogy nagyon ezoterikusnak hangzik, de varázslatos. Lenyom egy gombot,
és az Oroszlánkirály, kezd énekelni. Hmm... ezt ismerem. -Lángoló szex. „
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése