2013. október 20., vasárnap

She was nothing just a girl with plastic heart and iron foot - Marissa Meyer: Cinder

Bejegyezte: Inka dátum: 17:38
126 évvel a IV. világháború után járunk, ahol a földlakók viszonylag békés életét egy megfejthetetlen betegség árnyékolja be, a sötétséget pedig még inkább sűrűsíti a fejük felett a holdbéli királynő ellenséges magatartása, és vészjósló ígéretei. Ebben a kaotikus világban, amelyben az androidok és a lebegők olyan mindennapossá és nélkülözhetetlenné váltak, mint az étel és a víz él Cinder. A társadalom és családja által lenézett, sőt kirekesztett lány egyetlen bűne, egy gyermekkori baleset miatt testét 36,28%-a nem emberi szövet, hanem fém, huzal és plasztik. „Hibás” részei azonban nem csak szenvedéseinek forrását, hanem különlegességének és képességeinek kulcsát is adják, ezeknek köszönhetően ő Új Peking legjobb műszerésze, aki bármiből képes mozgó, működő dolgot varázsolni. Történetünk másik főszereplője Kaito koronaherceg, akinek családjába befészkelte megát a lelketlen betegség, azzal fenyegetve, hogy földig rombolja az addig általa ismert életet. Miközben saját démonaival küzd, egy még hatalmasabb fenyegetés is kezd alakot ölteni körülötte: Levana királynő. A sors többször is keresztezi a két fiatal útját, akiknek az élete folyamatosan darabjaira hull. Milyen titkok rejtőznek Cinder múltjában, amire nem emlékszik? Megtalálja Kai azt, amit annyira keres? Lehet még annál is szörnyűbb az élet, mint amit eddig megéltek? Mibe kapaszkodsz, ha mindent, amiben hittél egy csapára elvesztesz?

Honnan:
Megtetszett a borítója, taszított az alcíme ennek eredménye, hogy csak megkésve vettem a kezeim közé.
Gondolatok:
Számomra ez a kötet lett az év legnagyobb pozitív csalódása. Olyan sok váratlan dologgal gazdagodtam általa, amire gondolni se mertem. Nagy fenntartásokkal álltam a kötethez, hiszen a témája a fantasy, disztópia, romantika, steampunk és mellettük még szerepel a sci-fi, ami könyvek terén nem az én műfajom. Meyer viszont briliánsan játszik az egyes elemekkel. A történet során sokszor ért sokkhatás, erőteljes impulzus, amikre nem vértezheti fel az olvasó előre magát, hiszen olyan váratlanok. Őszintén én csak a könyv borítójával találtam magam szemben nagyon sokáig és a fülszövegre egyáltalán nem fordítottam figyelmet, mivel az alcím elkedvtelenített a történettel szemben. Így, hogy Új Pekingben egy zsúfolt keleti metropoliszban játszódik a történet már magában újszerűvé tette számomra. Eddig helyszínként mindig az USA vagy annak maradvány területei képezték a színpadot, amit már az ötödik hasonló téma esetén igen nehéz volt legyűrni a maga komoran rózsaszín vattacukorszerű, I love USA érzetével. Maga a helyszín már
áraszt egyfajta hangulatot, a szűk utcáival, bodegáival, túllakott felhőkarcolóival, miközben az írónő meghagyta azokat a kulturális maradványokat, mind építészet, mind az emberek rangjuk szerinti megszólítása szempontjából, ami önállóan a múlt és a modernitás kettősségét okozta. A futurisztikus érzést pedig a helyszínen elhelyezett „statisztákkal” és kellékekkel vált minél erősebbé. Hiszen az utcákat androidok népesítik be, akik a legtöbb általános feladat ellátását átvették, autók helyett lebegők közlekednek, bankkártyák helyett a bőr alá ültetett azonosító chipek szolgálnak. Múlt, jelen és jövő találkozása az egész város, ahol már azzal napokat el tudna tölteni az ember, hogy csak az utcákat járja, és nézelődik. Tetszett, hogy az írónő időt és energiát áldozott, minden tölteléknek tűnő mondatra, miközben árad belőlük a kultúráról, tudományról ezen belül pedig a műszaki, biológiai és informatikai fejlesztésekről szóló ismeret. Érződik, hogy a kötet megírását igen hosszú előkészületek előzték meg, hiszen az írónőnek olyan alaposan kell értenie a műszaki felépítésekhez, eszközökhöz ahogyan az általa megalkotott ügyes kezű műszerészlánynak.

„– Hát, igen – csípett bele Cinder a fémujjaiba a fogóval. – Mindenkinek megvan a gyengéje.
– Tudom – mondta Iko. – Nekem a cipők.”

Attól, hogy elemeiben felismerhető történeteket vett alapul nem lesz sablonos a története. Míg A lány és a farkas és a többi remake termék esetében csak egy unalmas, elemeiben hitvány, mondanivalójában pedig sekélyes elbeszélésekkel lettünk „gazdagabbak”, addig a Cinder mindezeken felülkerekedve mégis újszerűt tud alkotni egy vasból és plasztikból összeforrasztott lüktető világban. Az írónő nem ragaszkodik minden egyes részletében görcsösen az eredeti Hamupipőke sztorihoz, és ezzel összezavarja az olvasót. Én személy szerint végigizgultam minden egyes fejezetet, és már előre frusztrált voltam, hogy mit hozhat a következő. Fordulatos, mert minden eddig ismert alaptól el tud szakadni és távolodni. A gonosz mostohatestvérek szerepét csak félig játssza ki az írónő, hiszen megalkotja Peonyt a kedves testvért és az egyetlen élőlényt, akivel Cinder érzelmi köteléke van. Vele teremti meg azt az összekötő kapcsot, ami a lány emberi érzelmeit nem hagyja elsikkadni, és általa érzi egyedül, hogy attól, mert más, még ugyan olyan értékeket és érzelmeket képvisel, mint a többi ép ember. A regény alapját képezi a kiközösítés, lealacsonyítás és érzelmi csonkítás. Hiszen a társadalom számára a Cinderhez hasonló kiborgok selejtnek számítanak, mint eszközökre tekintenek csak, akik érzelmekre nem képesek, így nem várnak el tőlük semmit csak mechanikus működést és engedelmességet. Ezek a „lények” számukra feláldozhatóak, hiszen csak fémből összetákolt szerkezetek a szemükben, és taszítóak a másságukkal. Az írónő hihetetlenül jó érzékkel körvonalazza pont ezek ellenkezőjét az egyes mellékjeleneteken keresztül. Miközben a cselekmény hatalmas erővel hömpölyög előre, az azt keresztező kis mozzanatok töredékeivel észrevétlenül, és nagyon lágyan hatnak az olvasóra. Például a laborba behozott önkéntes kiborg férfi, aki feláldozza magát, hogy a fia meg tudjon élni abból a kompenzációból, amit a kísérlet miatti haláláért fizetnének. A kiborgok emberibbek, mint maguk az emberek, hiszen tisztában vannak vele, hogy mit veszítettek, a veszteségük miatt ezáltal sokkal élesebbé és mélyebbé válnak az érzelmeik, és jobban értékelik az életet is. Erős összeütközést teremt a morál és az emberi tudomány csodája között, hiszen ha jobban belegondolunk a kiborgok az emberi tudás csúcsát képezik, miközben maguk az emberek nézik le a saját teremtményeiket. Elgondolkodtató, hogy annyi évnyi kutatás és küzdelem után, amivel életeket mentenek meg, korrigálnak és adnak újabb esélyt, egyben saját maguk taszítják ki a társadalomból azokat, aki talán nem is kértek új esélyt a folytatásra. A szenvedőket nem hagyják meghalni, de a „magjavított” de torz eredményeket könnyen elküldik laborokba kísérleti nyúlnak. Erkölcsi, etikai és morális kérdéseket vet fel a regény, legalábbis én sokat gondolkoztam, hogy a mostani társadalom hogy kezelné ezeket az embereket, amennyiben a mi jelenlegi tudásunk itt tartana.

„– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét. – Egyébként elpirulni sem tudok, ha ez lett volna a következő briliáns megfigyelése.”
Kai oldaláról szintén egy hatalmas összeütközésnek lehetünk tanúi az egyén feláldozása a köz javára hálás téma az írók számára, bár sokan nem tudnak vele mit kezdeni. Az írónő ezt még egy csavarral megtoldott, hiszen főhőse még nagyon fiatal, mégis hatalmas teher nehezedik a vállára. Összeütközik az ész, szív és a lélek, hiszen lehetne önző és választhatná azt, hogy hátat fordít mindenkinek, és azt teszi, amit egyszerűen a szíve diktál, vagy logikusan hozhatna döntést, ami nem biztos, hogy bárkinek is hasznára lenne, esetleg hallgathatna a lelkiismeretére ebben az esetben viszont saját magát áldozza fel az álmaival együtt. Végül megkapjuk a választását, ami egyéne válogatja, hogy jónak látszik-e vagy sem. Mégis az írói hatalomnak köszönhetően nem tud úgy gyökeret ereszteni a döntés, mint ahogy azt Kai és az olvasó elképzelte. Meyer érzelmi téren is rendkívül erőset alkotott azzal, hogy már a negatív érzelemvilágot megtestesítő karaktereinek szimplán a megjelenésével, gesztusaival mély unszimpátiát, és undort tud kiváltani az olvasókból. Rendkívül összetett regény, ami nem mentes a politikai csatározásoktól, visszaélésektől, önkényuralomtól, biológiai kísérletektől, faji megkülönböztetéstől amilyen elemeket egy ifjúsági történettől nem, egy ultramodern Hamupipőke történettől pedig végképp nem várna el az olvasó.

„ – Ne haragudj – mondta Kai. – Tudom, hogy ez tényleg nem a legmegfelelőbb pillanat, de... nagyon úgy tűnik, hogy az én életem épp most megy tönkre...”

Amitől tartottam, hogy a romantikus szál túlságosan el lesz cukrozva, és minden habos babos lesz, nem történt meg. Egyszerű és kedve bimbózó érzelmek rajzolódtak ki a sorok közül. Ezen a téren mély érzések még nem ütötték fel a fejüket, de mint kezdő kötettől nem is vártam ilyet. Ha az írónő ezen a téren is olyan tökéletes egyensúlyt tud alkotni, mint az érzelmek, cselekmény terén szerintem ettől csak még csiszoltabbá válik a történet. A cselekményszövés mellett a történet folyamán a karakterek formálásával számomra azzal alkot kiugrót, hogy megutáltatja velem az addig kedvelt figuráját. Ritka alkalmak egyike, amikor egy szereplő ennyit változik és torzul egy regényen belül. Nem tudom, hogy ezt a romboló folyamatot mennyire szeretné folytatni, és mikor kerülnek tisztázásra az elvarratlan szálak, mindenesetre a folytatást minél előbb a kezembe szeretném venni, hogy megtudjam a szereplők döntései meghozzák-e a várt eredményt.

Értékelés:
Kedvenc rész:
„A fiú valóban nem úgy nézett ki, mint egy udvari szívtipró, csak mint egy közönséges őrült.”

„Kai herceg! Gyorsan nézd meg a ventilátoromat, mert úgy érzem, mindjárt túlhevülök!”

„– Jaj, istenem! – motyogta. – Azt hittem, ezen már túl vagyunk!
– De most valamivel kedvezőbb választ remélek. És egyre elkeseredettebben reménykedem.
– Mily elragadó!
– Na, kérlek! – rándult meg Kai ajka.
– Miért?
– Miért ne?
– Úgy értem, miért én?
Kai a zsebébe dugta a hüvelykujját.
– Hogy ha a lebegő, amivel vészhelyzet esetén menekülnöm kell, lerobban, legyen valaki, aki meg tudja javítani.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei