2013. szeptember 23., hétfő

Tammara Webber: Easy

Bejegyezte: Inka dátum: 20:50
Az első évek az egyetemen önmagukban is kegyetlenek. Ha ehhez még társul egy brutális szakítás, kizártság és összeomlás, úgy érezzük, hogy ennél rosszabb már nem is lehet. Pedig lehet. Jacquelin mindenen túlesett. Az élete szerelmének hitt fiú egy üres indokkal tette lapátra, és törte darabokra a szívét. A fiú sleppje ezután úgy tekint rá, mint egy szavatosságát vesztett tárgyra, és ejti a „szeméttelepre”, kutyába sem véve a lányt. És ami a legrosszabb, hogy mindent egy lapra tett fel, aminek a neve: Kennedy. A fiú, azzal, hogy módszeresen kiírta magát a lány életéből egyúttal a jövőjét is teljesen kilátástalanná tette, hiszen ő az álmait tette fel arra, hogy a fiút kövesse, egy olyan helyre, ahová nem tartozik és nem is akart tartozni soha. Hogy az élete ne legyen így is egy rakás romhalmaz, bekövetkezik az az este, ami mindent megváltoztat. Két férfi robban be az élete színterére, egy aki bántani akarj, és egy másik, aki megmenti, és hirtelen mindenhol ott van. De ki Lucas? Miért nem ismerős, és miért olyan vonzó mégis? Lehet, hogy ebben a zűrzavarban mégis minden válasz egyszerű?
 
Honnan: Csak jókat olvastam róla, mind idehaza, mind külföldi értékelőktől.
Pro:
Ami megfogott elsőre, maga a téma volt. Végre egy komoly szál, ami előzetes értékelések alapján briliánsan van kibontva. Egy történet, ami egyetemen játszódik, és nem csak emberpalántákról, és panaszos szerelmes sóhajokról szól. A kiadó honlapján fent levő részlet elolvasása után még inkább érdekelni kezdett a történet, a szereplők, és a kibontakozó cselekmény. Már az első jelenetek sokkolóak. Az írónő a támadás leírásával olyan mértékű belső feszültséget okoz, hogy zsigerileg szétrobbantja az olvasót. A pánik kipárolog a sorok közül, a félelem belemar az szívbe, a kétség eluralkodik a lelken. És ez az érzékletes helyzetleírás megmarad egészen a regény végéig. Tapinthatóvá teszi az írónő az érzéseket, a bizonytalanságot, a lelki terheket és a szétszakadó gondolatokat. Egyszerűen gyönyörűen ír. A romantikus jelenetei a betűkön keresztül perzselik az olvasó lelkét, mindamellett kedvesek és bájosak is, amit szó mi szó ilyen tüzes jeleneteknél nem vár az olvasó. Varázslatos és kegyetlen, sokszor szívszaggató, máskor viszont szívdobogtató, és sosem tudod milyen támadás ér a következő bekezdésben. Kiszámíthatatlan és így nem válik sablonossá a történet. A karakterek személyében inkább embertípusokat vonultat fel az írónő, az árnyalás éppen csak megjelenik bennük, mégsem tartható hibának, hiszen nem kifejezetten a hatalmas karakterdrámákon van a hangsúly, vagy azok összeütközésén, hanem inkább a történeti szál sodró hatásán, és formálásán az egyes szereplők életére.

„Ami azt illeti, hogy itt van-e a helyed – talán okkal vagy itt, talán ok nélkül. Természettudományos megközelítéssel az utóbbira hajlok. De mindegy, kikeveredtél egy zsákutcából. Döntöttél, most hozd ki belőle a lehető legjobbat! Mást nem tehetsz, nem igaz? Ennek jegyében most nekiülök, hogy fölkészüljek egy statisztikus mechanika zéhára. Ki tudja, hátha sikerül tudományosan bebizonyítanom, hogy az exed nem méltó hozzád, és pontosan ott vagy, ahol lenned kell.”
Kifejezetten tetszett, hogy az írónő rávilágít az emberi befolyásolhatóság életromboló hatásaira. Hogy mennyire képesek vagyunk alárendeli magunkat másoknak, érzéseknek, akaratoknak és céloknak, miközben már arra sem vagyunk képesek emlékezni, hogy mi mit szerettünk volna tenni az életünkkel, vagy éppen, hogy van önálló, saját, befolyásoktól mentes választási lehetőségünk is a sorsunk alakításában. Jacquelin egy új lehetőséget kap az élettől, mikor Kennedy szakít vele, azonban ezt a kvázi „ajándékot” csak később veszi észre, amikor már racionálisan képes elemezni, és számba venni az őt érő atrocitásokat. Szintén pozitívként élte meg, hogy az írónő kitér a szakítás társasági vonatkozására is. Jacquelin bár csak utóbb vette észre, de alárendelt fél volt a kapcsolatukban, amit rajta kívül mindenki más észrevett a társaságukban. Ez a „baráti” kör pedig, azon nyomban hátat fordított a gyengébb félnek, és az erősebb, társasági szempontból hasznosabb felé fordult. Eleinte sokkoló volt a lánynak, de egy idő után felül tudott emelkedni ezen a tényen. Érdekes, ahogy az írónő bemutatja, hogy mennyivel racionálisabban tudjuk szemlélni a bennünket körülvevő világot, és embereket egy-egy katasztrófa után, amikor megmutatják igazi arcukat, mi pedig nyitottabban szemléljük mindazt, amit képviselnek.

„A szerelem nem a józan ész hiánya,
hanem felülvizsgált, átgondolt,
fölhevített és a szív
formájához igazított józan ész.”

A mondanivaló mellett megmarad szórakoztatónak, érdekfeszítőnek, - főleg Landon és Lucas személyét illetően- bizonyos szinten hozza egy krimi izgalmát a kötet és közben megtölti melegséggel a bontakozó érzések szövete. Tele van mély tartalommal, ami vonzza az olvasói oldalam erre érzékeny felét, és valamilyen szinten ki is elégíti azt. Mégis von maga után kisebb nagyobb elégedetlenségeket is.

Kontra: 
Bár a mély tartalom miatt került fel az olvasási polcomra a könyv, mégsem hozta azt az elvárt hatást amit előre vártam. Számomra csalódás volt az érzékletes leírások után a főhősnő viselkedése. Tudom, hogy mindenki másképpen éli meg, hogy ha támadás, erőszak éri, azonban Jacquelinnél nem azt éreztem, hogy azért viselkedik úgy, mintha semmi sem történt volna vele, mert így akarja kitörölni annak az éjszakának az emlékét az életéből. Inkább az az érzés kerített hatalmába, hogy olyan, mint ha nem is érdekelné, hogy ez megesett vele. És az, hogy mással is megtörténhet, már csak a kötet második felében, - amikor megtörtént a baj - ért el a tudatáig. Addig pedig mivel volt elfoglalva? Hogyan tegyem magam túl azon, hogy egy faszkalap lapátra tett? Milyen búfelejtőt keressek magamnak? Jujj elkezdtek tombolni a hormonjaim! Számomra sokszor vált üressé az amúgy értelmes, és megfontoltnak szánt karakter. Az ő és Lucas jeleneteinél jelenlévő féket sem a lányt ért atrocitás gerjesztette, sőt, mint ha az írónő is megfeledkezett volna időközben, hogy mi is volt az eredeti kiindulópontja. Így többször ütött mellbe az érzés, hogy nem egy komoly érzelmi tartalmú könyvet lapozgatok, hanem egy könnyed romantikus ponyvát, ami nyomokban tartalmaz mély gondolatokat is. Nem tagadom Lucas szála vág, és mély sebet ejt, ami szívfacsaróan kegyetlenül bontakozik ki a szemünk előtt, hasonlóan az első fejezethez ez is a padlóra küldi az olvasót, mégis csupán egy maradandó nyomokat hagyó jégtábla a felbukkanó néhány mellett, miközben a csónakban hányódó olvasót körülveszi a szokványos vízözön, amin könnyedén elring, de komolyabb élményt nem tartogat számára. Ettől sajnos a könyv számomra egy-két jelenetet leszámítva nem vált kiemelkedővé, csupán átlagos maradt.

A könyvért külön köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Értékelés:
Kedvenc rész:
„És hiányzol, nem is tudom, hogyan mondhatnám másképp: mind a ketten hiányzol.”

„Szinte égetett a csókja. Mintha betetoválná magát a bőröm alá.
Minden titkomat tudta, és én is az övéit.”

„Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei