Honnan: Csak jókat olvastam róla, mind
idehaza, mind külföldi értékelőktől.
Pro:
Ami
megfogott elsőre, maga a téma volt. Végre egy komoly szál, ami előzetes
értékelések alapján briliánsan van kibontva. Egy történet, ami egyetemen
játszódik, és nem csak emberpalántákról, és panaszos szerelmes sóhajokról szól.
A kiadó honlapján fent levő részlet elolvasása után még inkább érdekelni
kezdett a történet, a szereplők, és a kibontakozó cselekmény. Már az első
jelenetek sokkolóak. Az írónő a támadás leírásával olyan mértékű belső
feszültséget okoz, hogy zsigerileg szétrobbantja az olvasót. A pánik kipárolog
a sorok közül, a félelem belemar az szívbe, a kétség eluralkodik a lelken. És
ez az érzékletes helyzetleírás megmarad egészen a regény végéig. Tapinthatóvá
teszi az írónő az érzéseket, a bizonytalanságot, a lelki terheket és a
szétszakadó gondolatokat. Egyszerűen gyönyörűen ír. A romantikus jelenetei a
betűkön keresztül perzselik az olvasó lelkét, mindamellett kedvesek és bájosak
is, amit szó mi szó ilyen tüzes jeleneteknél nem vár az olvasó. Varázslatos és
kegyetlen, sokszor szívszaggató, máskor viszont szívdobogtató, és sosem tudod
milyen támadás ér a következő bekezdésben. Kiszámíthatatlan és így nem válik
sablonossá a történet. A karakterek személyében inkább embertípusokat vonultat
fel az írónő, az árnyalás éppen csak megjelenik bennük, mégsem tartható
hibának, hiszen nem kifejezetten a hatalmas karakterdrámákon van a hangsúly,
vagy azok összeütközésén, hanem inkább a történeti szál sodró hatásán, és
formálásán az egyes szereplők életére.
„Ami azt illeti, hogy itt van-e a helyed – talán okkal vagy itt, talán ok nélkül. Természettudományos megközelítéssel az utóbbira hajlok. De mindegy, kikeveredtél egy zsákutcából. Döntöttél, most hozd ki belőle a lehető legjobbat! Mást nem tehetsz, nem igaz? Ennek jegyében most nekiülök, hogy fölkészüljek egy statisztikus mechanika zéhára. Ki tudja, hátha sikerül tudományosan bebizonyítanom, hogy az exed nem méltó hozzád, és pontosan ott vagy, ahol lenned kell.”
Kifejezetten
tetszett, hogy az írónő rávilágít az emberi befolyásolhatóság életromboló
hatásaira. Hogy mennyire képesek vagyunk alárendeli magunkat másoknak,
érzéseknek, akaratoknak és céloknak, miközben már arra sem vagyunk képesek
emlékezni, hogy mi mit szerettünk volna tenni az életünkkel, vagy éppen, hogy
van önálló, saját, befolyásoktól mentes választási lehetőségünk is a sorsunk
alakításában. Jacquelin egy új lehetőséget kap az élettől, mikor Kennedy szakít
vele, azonban ezt a kvázi „ajándékot” csak később veszi észre, amikor már
racionálisan képes elemezni, és számba venni az őt érő atrocitásokat. Szintén
pozitívként élte meg, hogy az írónő kitér a szakítás társasági vonatkozására
is. Jacquelin bár csak utóbb vette észre, de alárendelt fél volt a
kapcsolatukban, amit rajta kívül mindenki más észrevett a társaságukban. Ez a
„baráti” kör pedig, azon nyomban hátat fordított a gyengébb félnek, és az
erősebb, társasági szempontból hasznosabb felé fordult. Eleinte sokkoló volt a lánynak,
de egy idő után felül tudott emelkedni ezen a tényen. Érdekes, ahogy az írónő
bemutatja, hogy mennyivel racionálisabban tudjuk szemlélni a bennünket
körülvevő világot, és embereket egy-egy katasztrófa után, amikor megmutatják
igazi arcukat, mi pedig nyitottabban szemléljük mindazt, amit képviselnek.
„A szerelem nem a józan ész hiánya,hanem felülvizsgált, átgondolt,fölhevített és a szívformájához igazított józan ész.”
A
mondanivaló mellett megmarad szórakoztatónak, érdekfeszítőnek, - főleg Landon és Lucas személyét illetően- bizonyos
szinten hozza egy krimi izgalmát a kötet és közben megtölti melegséggel a
bontakozó érzések szövete. Tele van mély tartalommal, ami vonzza az olvasói
oldalam erre érzékeny felét, és valamilyen szinten ki is elégíti azt. Mégis von
maga után kisebb nagyobb elégedetlenségeket is.
Kontra:
Bár
a mély tartalom miatt került fel az olvasási polcomra a könyv, mégsem hozta azt
az elvárt hatást amit előre vártam. Számomra csalódás volt az érzékletes
leírások után a főhősnő viselkedése. Tudom, hogy mindenki másképpen éli meg,
hogy ha támadás, erőszak éri, azonban Jacquelinnél nem azt éreztem, hogy azért
viselkedik úgy, mintha semmi sem történt volna vele, mert így akarja kitörölni
annak az éjszakának az emlékét az életéből. Inkább az az érzés kerített
hatalmába, hogy olyan, mint ha nem is érdekelné, hogy ez megesett vele. És az,
hogy mással is megtörténhet, már csak a kötet második felében, - amikor
megtörtént a baj - ért el a tudatáig. Addig pedig mivel volt elfoglalva? Hogyan
tegyem magam túl azon, hogy egy faszkalap lapátra tett? Milyen búfelejtőt
keressek magamnak? Jujj elkezdtek tombolni a hormonjaim! Számomra sokszor vált
üressé az amúgy értelmes, és megfontoltnak szánt karakter. Az ő és Lucas
jeleneteinél jelenlévő féket sem a lányt ért atrocitás gerjesztette, sőt, mint
ha az írónő is megfeledkezett volna időközben, hogy mi is volt az eredeti
kiindulópontja. Így többször ütött mellbe az érzés, hogy nem egy komoly érzelmi
tartalmú könyvet lapozgatok, hanem egy könnyed romantikus ponyvát, ami
nyomokban tartalmaz mély gondolatokat is. Nem tagadom Lucas szála vág, és mély
sebet ejt, ami szívfacsaróan kegyetlenül bontakozik ki a szemünk előtt,
hasonlóan az első fejezethez ez is a padlóra küldi az olvasót, mégis csupán egy
maradandó nyomokat hagyó jégtábla a felbukkanó néhány mellett, miközben a
csónakban hányódó olvasót körülveszi a szokványos vízözön, amin könnyedén
elring, de komolyabb élményt nem tartogat számára. Ettől sajnos a könyv
számomra egy-két jelenetet leszámítva nem vált kiemelkedővé, csupán átlagos
maradt.
A könyvért külön köszönet a Könyvmolyképző
kiadónak!
Értékelés:
Kedvenc rész:
„És hiányzol, nem is tudom, hogyan mondhatnám másképp: mind a ketten hiányzol.”
„Szinte égetett a csókja. Mintha betetoválná magát a bőröm alá.
Minden titkomat tudta, és én is az övéit.”
„Bármi történik is valakivel, másutt az élet megy tovább.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése