2013. február 17., vasárnap

Vízköpők, soirék, és törött rubin szívek - Kerstin Gier: Zafírkék

Bejegyezte: Inka dátum: 16:07
Mikor azt hinné az embere lánya, hogy minden szép és jó, azzal, hogy elfogadja a sorsát jön egy fiú, és mindent megzavar. Gwendolynnak épp elég baja van, kiderült, hogy ő örökölte az időutazásért felelős gént a családjában, és nem az unokatestvére, mindenki műveletlennek tartja, mert inkább filmekből szerzi történelmi ismeretei javát, és nem könyvekből, és ami a legfontosabb életét veszélyezteti minden egyes utazással, most pedig még itt van Gideon is a menüettek, pruszlikok és soirék mellé. Mit bír még ki egy fiatal lány, aki életében először szerelmes?
Honnan:
Magába szippantott az első kötet, úgyhogy azonnal folytatnom kellett Gwen kalandjait. :)
Gondoltatok:
Szeretem azokat a könyvsorozatokat, amiknél az egyes kötetek között történetileg nem telik el sok idő. Az írónő a Zafírkékben pont ugyanannál a pillanatnál folytatja, ahol a Rubinvörös abbamaradt. Édes csókban találjuk magunkat, ami nem akar véget érni, és ezt főhősnőnk nem is nagyon bánja. Azonban nem csak Gideon és a fiú iránti érzelmei bonyolítják még tovább Gwen mindennapjait. Először is kap egy új barátot Xemerius személyében, aki nem más, mint egy apró, mókás, de annál vérmesebb vízköpő démon, és időutazó kisasszonyunk balszerencséjére szellem. Így ha eddig nem nézte mindenki furának, ennek esélye exponenciálisan nő, ahogy új „segítőjével” nyilvánosan, vagy otthon eszmecserét vált.

„Véleményem szerint a mozik az újkor szénakazlai. „

Gideon egyre inkább megnyílik Gwennek, és ennek köszönhetően jobban belopta magát a szívembe. Már nem csak, mint Mr. Fontoskodó, és Mindent Tudok Úrra tudtam személyében gondolni, hanem egy jövőjétől megfosztott fiúra is, aki legszívesebben beutazná a világ legérdekesebb helyeit, amit küldetése miatt sohasem tud majd megtenni.  Mindeközben Miss Shepard is megmutatja, hogy nem csak egy üres fejű liba, mint ahogy mindenki más gondolja, aki önfeledten beszélget egy üres kiszögelléssel az iskolában, hanem kiforrott, ámde szerteágazó irodalmi érdeklődésű leányzó, akivel el lehet beszélgetni, nem csak kinevetni s viccek kereszttüzébe állítani. Egyre jobban megismerjük a főhősök személyiségét, nyitnak felénk, mi pedig ezért nyitottá válunk.
Megismerhetünk több új szereplőt is Xemeriuson kívül, akit szószátyár, cseppet sem lacafacázó stílusa miatt azonnal a szívembe zártam. Megjelenik Gideon csöppet sem konzervatív kisöccse, aki francia élénkséget és könnyedséget hoz magával, és több mint egy csinos arcocska. Az egyre zavarosabb, csavarosabb szál pedig csak még inkább bogozódik nekik köszönhetően. De sosem maradhat nyugodt az olvasó, hiszen nem tudni kiben is lehet bízni, sem a jelenben, sem a múltban.
Egyre többet tudunk meg morzsánként a múltról, és annak szereplőiről, illetve azok szerepéről. Édes bús jeleneteket kapunk, az időutazásoknak köszönhetően, és megtudjuk, hogy nem minden igaz, mint amit a történelemkönyvek és a túlfontoskodó tánc és illemtanárok tudnak.

„- El leszel ragadtatva, ha meglátod, mit varrtam neked. Giordano majdnem sírt, amikor megmutattam neki a ruháidat, olyan szépek.
- Elhiszem – bólogattam. Giordano biztosan azért sírt, mert nem vehette fel a ruhákat ő maga.”

Az írónő kellemes egyvelegét használja a humornak, a romantikának és a fondorlatos cselekményszövésnek, tele gonosz és még gonoszabb érdekekkel. Kíváncsivá tett Lord Alastair-el és a titkos társaságával kapcsolatban, akik a „démoni ivadékok” kiirtásával próbálnának keresztbe tenni a grófnak. Azonban felmerül a kérdés, hogy mégis kik képezik a jó és kik a rossz oldalt. Lucy és Paul is érdekes fordulatokat rejtenek még magukban, bár most úgy tűnik, hogy még ők sem tudnak mindent, így sok esetben csak találgatnak. Nagyon izgalmas a kötet, tele meglepetéssel és fordulattal, gyönyörű ruhákkal, menüettekkel, becsípett és éneklő időutazókkal. Kicsit rózsaszínes, de nem esik át a giccsesség és túlcukrozottság oldalára, megmarad egy kicsit lányregénynek, mégis magában hordozza a jó kaland és fantasy könyvek sajátját is, méghozzá azzal, hogy soha sem unalmas. 

 „Furcsa, de épp arra gondoltam, mennyire örülni fogok azoknak az unalmas elapszáló estéknek 1953-ban – jegyezte meg Gideon. – Csak te és én, és Kanapé kuzinod… „

Még mindig várnék egy kis magyarázatot a kronográffal kapcsolatban, hogy mégis ki készítette, milyen célzattal, hogyan alakult ki az időutazó vérvonal, milyen érdekek vezérlik a grófot?  Ezekre a nyitottan maradt kérdésekre azonban még magyarázatokat tartogathat –és remélem így is lesz- az utolsó kötet. Már most izgulok hőseinkért, akik a jelek szerint még nagyobb veszélyben vannak, mint ahogyan azt először hittük. Kíváncsian várom, hogy a jövőből kik mozgatják a szálakat. Összeáll-e az ördögi terv? És végezetül mi lesz a szerelmes párjainkkal?

Értékelés:

Kedvenc rész:

„A villanykörte megint felvillant. Nyilván hiányoztak neki az Abba-slágerek.”
„Lehet, hogy Gideon az a fajta szadista, aki csak akkor képes mosolyogni, ha előtte teljesen kiakasztott? „

„– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani – felellem habozva. Egyetlen tapasztalatomat az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High School Musical DVD-kkel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak („Ollyan séép vagy, vegyél felességül!”), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd! – Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket. „

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei