2013. február 1., péntek

Ronda Thompson: Egy vérfarkas szupermodell vallomásai

Bejegyezte: Inka dátum: 19:23
„Bűntudatom van, amiért megtévesztem. De a szeretők állandóan hazudni szoktak egymásnak, vagy nem? Például, hogy hűségeske-e, házasságban élnek-e… hogy emberek-e.”

Lou Kipinski sikeres gyönyörű, szupermodell, aki után minden férfi csorgatja a nyálát. Ám a csillogó külső bolyhos belsőt takar, Lou ugyanis vérfarkas. A falkaösztönökkel ellentétben magányos farkasként él luxuslakásában, és csak leszbikus legjobb barátnőjével osztja meg mindennapjainak búját baját. A tüllökkel, magas sarkúkkal és vakuvillogásokkal tarkított napokat azonban megszakítja egy szexi komor nyomozó és egy pár gyilkosság. Közben kísért az eltemetett múlt, véres rémálmok szabdalják át az édes nyugodt álmokat és egy kígyóbőr csizmás, léggitáros magánnyomozó gyorsabban és többet megtud Lou-ról, mint amennyit önmagáról eddig csak sejtett.

Honnan:
Újraolvasás. Egyszer már nagyon megvett magának!  ^^

Gondolatok:
Egy nagyon kellemes délutáni csajos könyv, ami kicsi természetfeletti beütést kapott. Talán ez a legjobb és legegyszerűbb jellemzés erre a kötetre. Nem vár tőle világmegváltást és fantasztikus újszerűséget az olvasó és ezért cserébe könnyed szórakozást és vidám perceket kap. A könyv még a nagy vámpír láz kíséretében lett kiadva az Ulpius által, aki meglovagolta a korszak őrületét és egymás után adta ki a paranormális romantikus könyveket. Sokszor úgy éreztem, hogy nagyon is meggondolatlanul. Az Egy vérfarkas szupermodell vallomásai eredetileg 2007-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor az írónő elhunyt. A könyvön érezni lehet, hogy egy sorozat erős kezdő kötete, ami nagyon könnyen elvarázsol, és szívesen nyúlnánk a folytatásért a polcra, de nem lehet, mivel nincs és nem is lesz. Ebből a szempontból már első alkalommal is elszontyolodtam, és nem értettem meg a kiadó kiadási szándékát.  Mindazonáltal, ha nem követte volna el ezt a „meggondolatlanságát” talán soha nem ismerkedtem volna meg az írónővel, akinek könnyed és humoros stílusa, Janet Evanovich-ot eredeti figurája pedig a kissé felturbózott Stephanie Plumot idézi fel bennem farkasbőrben.

„Vannak napok, amik szarul indulnak, és egyre rosszabbul alakulnak.”

A recept nagyon egyszerű, veszünk egy csúnyácska lányt, aki egy tragikus éjjelen gyönyörű nővé válik, plusz kap mellé egy kis plusz löketet egy kis karom, agyar, természetfeletti erő és holdvonyítási kényszer társaságában. Főhősünk szépségére felfigyel egy profi fotós, és már semmi sem választja el a legnagyobb kampányoktól és a házfalakat eltakaró plakátoktól. Minden külsőség ellenére Lou ugyanaz a szeretetéhes és komplexusos lány marad, mint 7 évvel ezelőtti átváltozása előtt. Egy ember van, akiben megbízik, méghozzá az óvodáskori legjobb barátnője, aki bármikor a szemébe mondja a frankót, még akkor is, amikor nem tetszik neki. Farkasunk küzd magával a múltjával és a hormonjaival, amik gyakran tévútra vezetik. Eddig csak egy csalfa férfi van az életében, akivel „egy kicsit adok, egy kicsit kapok, de nem adok oda mindent” kapcsolatban áll, majd egyik napról a másikra három másik jelölt is betoppan. Jobban megvizsgálva őket azonban mégsem olyan kecsegtető a helyzet. Terry zsaru, aki potenciális áldozat/gyanúsítottanak tartja az általa nyomozott gyilkosságokkal kapcsolatban. Morgan Kane az első pillanattól kezdve unszimpatikus, bőrcsizmás, csőnacis, borostás képű, folyamatosan piás rocker nyomozó egyre közelebb jut Lou rejtélyes múltjához és gyökereihez és ezzel párhuzamosan fokozatosan vonzóbbá válik megbízójának is. Kutyaleheletű „vonzódása” viszont egyirányú, gyilkos, elmebeteg és megrázó.

„Hat hónappal ezelőtt megbeszéltem Cindyvel, hogy egy-egy nyüszítés, esetleg alkalmanként néhány üvöltés, sőt még a valódi farkasvakkantás is a tűréshatáron belül van, de ha valaha is azt látja, hogy a bútorra vizelek, azonnal szerezzen egy puskát, és lőjön le.”

Meglepő, de nem csak a csillogásról, jó pasikról és üres beszélgetésekből áll a könyv, mint ahogy azt a rózsás habos nagyon trendi borító mutatja. Főhősnőnknek van esze, amit használ is. Meglepő dolgokat produkál, amivel vicces helyzetekbe keveri magát és teker 100 wattos mosolyt az olvasó arcára. Thompson eléri, hogy tényleg minden egyes mozdulatában, gondolatában és reakciójában lássuk, hogy főhősünk amellett, hogy nő a szépségiparban dolgozik és ezt a tudását bármilyen helyzetben kamatoztatja. Egyik kedvenc jelenetem, amikor jobb fegyver híján hajlakkot használ önvédelemre, hiszen annak mindenképpen lennie kell a túlméretezett neszesszerében.

Véres, vicces, szexi és magával ragadó. Aki nem bánja, hogy ha egy kicsit csajos, nyomozós történet meg van dobva paranormális szállal szívből ajánlom! Biztosan mosolyt csal az arcokra egy-egy komor délután.

Értékelés:



Kedvenc rész:

„Élvezem, amikor egy férfi ura a helyzetnek, ha nem tartozom én is az uralt elemek közé.”

„Van annál rosszabb, ha az ember szupermodell vérfarkas, például, ha hulla.”

„A befolyásomon kívül eső körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam megtanulni, hogy a hazugság gyakran jótékonyabb, mint az igazság. Ha az emberek megtanulnának jól hazudni, boldogok lehetnének.”

„Ha gyerekkoromban ilyen gyorsan futok, első osztályú versenyző lett volna belőlem. Ehhez képest az volt a csúcs, ha sikerült egyszerre rágóznom és járnom.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Inka firka Copyright © 2010 Design by Ipietoon Blogger Template Graphic from Enakei